Hosszabb ideig lehetett honlapunkon válaszolni, „szavazni” arra a kérdésre, hogy „szokott-e szépirodalmat olvasni interneten?” A valamelyik lehetséges választ bejelölők száma nem volt nagy, a kisszámú szavazó többsége arra tette a voksát, hogy „nem szokott szépirodalmat olvasni interneten.” Ez természetesen nem jelent többet annál, mint hogy akik hajlandók voltak kattintani, azok közül többen választották a „nem szokott” lehetőséget, és persze ettől még a „nem-kattintók” között lehetnek sokan a szépirodalom internetes olvasói. Lehetséges, hogy volna még mit elmélkedni a válaszok jelentéstartományán, különböző variációkat tételezve fel a megoszlásról, az attitűdökről és hasonlókról, de valójában a szavazás eredménye kiindulópont ahhoz a gondolatmenethez, amit az eredmény indított el bennem.
A nagy kérdés már jó ideje – legalábbis könyvszakmai szemmel – az, hogy milyen az internet és a nyomtatott könyv (és újság) viszonya, hogyan alakulnak a trendek, hogyan változnak az olvasói szokások. Ez esetben az olvasói szokások alatt a szöveghordozó-választást értve, azaz hogy mobilon, ekönyv-olvasón, PC-n, táblagépen olvasnak-e szívesebben az erre amúgy hajlamos olvasók. Nem kell nyilván különösebben hangsúlyozni annak a feltevésnek a valószínűsíthető igazságát, hogy azok az alkalmazások, tartalmak lesznek sikeresek, amelyek „eltalálják” a majdani „győztes” kütyüt, mert azokat fogják letölteni, használni, befogadni, stb.
Az elmélkedésben idáig jutva azt is meg kell említeni, hogy rendkívül képlékeny még mindig a helyzet. Igazából a mai napig nincs egyetlen guru sem, aki megkockáztatná annak a megjósolását, hogy pár esztendő múlva mi lesz a helyzet az elektronikus tartalmak piacán, az e-könyvpiacon.
Nem tudjuk, hogy mi lesz a használatos eszköz.
Nem tudjuk, hogy mi lesz az elterjedt fájlformátum.
Nem tudjuk, hogy mi lesz a diadalmas forma.
A kilencvenes években a multimédiás tartalmakra esküdtek az innovatív elmék, és elég hamar kiderült, hogy nem tudott tömegsikert elérni. Ugyanígy, a CD-ROM-okon tárolt és PC-n történő használatra szánt könyvek, kézikönyvek is – még ha jelenleg is kaphatóak ilyenek – talán a múlt részének tekinthetők az e-könyv olvasókra szánt digitális könyvek térhódítása közepette. A diadalmas formát illetően sem tudhatunk semmi biztosat: az interaktív könyv (ha még könyv az olyan) vagy a sima szöveg lesz vagy marad az uralkodó forma. Vagy valami teljesen más?
Persze a digitális könyvek „térhódítása” is speciális és kultúra-függő: az Egyesült Államokból jönnek a hírek az e-book diadalmenetéről, Nyugat-Európában már kevésbé nagy léptékű az elterjedtsége, és Magyarországon is ez a helyzet, vagyis nem tudni, hogy mikor lesz számottevő piaci részesedése a könyvforgalomból a digitális könyvnek.
Az Amazon 2009-ben kezdte aktívan közhírré tenni, hogy milyen diadalmenet az e-könyv terjedése, és ha emlékeim nem csalnak meg, 2009 végén vagy 2010 elején jelentették be a hírt, amit világszerte felkapott a média: 2009. december 25-én az Amazon internetes könyváruházban több e-könyvet adtak el, mint hagyományosat. A hírnek meglett a hatása: hirtelen mindenki azt gondolta, hogy az e-könyv máris átveszi a vezetést a nyomtatott könyvtől, és az érdeklődés középpontjába került az e-könyv gondolata.
A 2010. évi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál minden napjára jutott több olyan rendezvény, amelynek valamilyen módon az e-könyv, a digitalizáció volt a témája. (Akkortájt volt olyan kiadó is, aki azt mondta, abbahagyja a hagyományos könyvkiadást és átáll az e-könyvek kiadására. Ebből két-három évvel később annyi valósult meg, hogy az illető radikálisan lecsökkentette a megjelenő nyomtatott művei számát, de a digitális kiadással még nem kezdett el foglalkozni.) Két évvel később, vagyis az idei, 2012-es könyvfesztiválon már e-könyv írói pályázat díjait adták át, az NKA digitalizációs programjáról, e-könyv alkalmazásokról esett szó, de olyan tömeges és sokakat megmozgató nagy tanácskozások a digitális könyvkiadásról most nem voltak, mint 2010-ben.
Annak ellenére, hogy nem vagyok sem számítógépes, sem másmilyen „guru”, abban sokakkal együtt egészen biztos vagyok, hogy már közeli könyvszakmai jövőnknek is meghatározó tényezője lesz az e-könyv, illetve mindaz a jelenség, amelyet ez a szó – „e-könyv” – mintegy összefoglalóan jelent. Például előbb-utóbb komolyabb kulturális pályázati lehetőségek nyílnak meg a digitális könyvkiadás előtt (némi lehetőség már most is van, de azok elsősorban tankönyves területen, komplex programként léteznek), és ha van támogató pénzforrás, akkor lesz a támogatás segítségével létrehozott termék is.
És akkor már szinte mindegy – a bevezetésre visszautalva -, hogy szépirodalmat vagy más típusú szöveget olvasnak szívesebben az olvasók interneten vagy egyéb elektronikus eszközön, a mindennapjaink része lesz az e-könyv, ahogy ma a televízió vagy a rádió.