Csak a kezemet figyeljék!
Száz éve született Rodolfo
Egy évszázada született Rodolfo, a magyar bűvészlegenda. A centenáriumra újra kiadták a valaha szórakozni vágyó társaságok százai, tizenéves fiúk ezrei által oly keresett bűvészkönyvét. A megjelenés alkalmából Gálvölgyi Judittal
beszélgettem, édesapjáról.
Milyen volt Rodolfo lányának lenni, s résztvevőként szemlélni ezt az egész varázsvilágot?
Apaként vagy bűvészként látni, azt hiszem, egyaránt jó volt. Belülről persze egy picikét érdekesebb volt az, hogy apu a hétköznapi tárgyakra sohasem úgy tekintett, hogy azoknak mi a valódi funkciójuk, inkább minduntalan azon törte a fejét, hogy vajon milyen trükköt lehetne velük csinálni. Rendszerint ki is talált valamit. Semmi sem jelentett gondot neki. Amikor a Rubik kocka forgalomba jött, azzal is kiötölt egy mutatványt. Emellett persze nagyszerű apa volt, amikor éppen otthon volt. Nagyon sokat dolgozott, nagyon sokat utazott, de ennek ellenére a lehető legbensőségesebb viszonyban voltunk, ami szülő és gyerek között lehet. Bármiről teljesen nyíltan, abszolút bizalommal tudtam édesapámmal beszélni, beszélgetni, s azt hiszem, bátran mondhatom, ő volt az az ember, akiben maximálisan megbízhattam. A legbiztosabb támaszom volt. Nagyon szeretem a mai napig. Jelen időben.
Gondolt valaha arra, hogy édesapja nyomdokaiba lépjen, és bűvész legyen?
Igazából nem. Kisgyerekkoromban bűvészkedtem, iskolai rendezvényeken, amelyeken a gyerekek is felléphettek. Apu betanított nekem egy olyan aranyos bűvészműsort, amely egy kis, copfos lányhoz illett. Persze, hogy sikerem volt. Aztán alig múltam tízéves, amikor először gázsit ajánlottak, szerződtetni akartak, mint bűvészt. Édesapám ekkor mondta azt, hogy ne csináld. Ne szokd meg a könnyű sikert, te nem tudsz bűvészkedni. Valóban nem tudtam, csupán azt az egy műsort, amelyet ő betanított nekem. Így elég hamar rájöttem, hogy ha én nem leszek legalább olyan jó bűvész, mint apám, vagy még jobb, akkor valami egészen másba kell fognom. Így is történt, és azt hiszem, teljes mértékben igazam volt. Soha nem lettem volna olyan jó, mint ő, sőt kedvenc trükkömet, a színpadi lopást nem is csinálhattam volna, hiszen nem illik, hogy egy nő a színpadon férfiakat fogdosson, lökdössön, pedig én ezt szerettem a legjobban apu műsorából.
Miért ír egy bűvész bűvészkönyvet, hiszen ezzel elárulja saját trükkjei titkát?
Ez a fajta kis varázslás jó szórakozás annak, aki megismerkedik vele. Ügyesebbé, okosabbá teszi általában az embereket. Van például olyan bűvész, aki kórházakat látogat, hogy mozgássérülteknek tanítson meg trükköket, mert ez segít a rehabilitációban. Sok matematikai feladvány is akad, ezek a számolási készséget fejlesztik, és agytornát jelentenek. Végül pedig társasági összejövetelen is kellemesen el lehet egymást szórakoztatni bűvész-trükkökkel. Ezért a könyvben nem monumentális színpadi mutatványok szerepelnek, inkább társasági trükkök, könnyen megtanulható, ám annál mutatósabb varázslatok. Ez a kis gyűjtemény nem profiknak való, hanem azoknak, akik kedvtelésből próbálkoznak bűvészkedéssel. Példának okáért azoknak a főleg tizenéves fiúknak, akik annak idején úgy vitték ezt a könyvet, mint a cukrot. Hiszen csajozni is jól lehetett a bűvészkedéssel, gondolom, meg ez újfajta szórakozás volt akkoriban, de az egészen biztos, hogy jobban töltötték a szabadidejüket ezek a srácok, mint akik most egész délután az interneten lógnak.
Vannak ma igazi jó bűvészek és bűvészkönyvek?
Bűvészkönyvek is vannak, és jó bűvészek is nyilván, csak Magyarországon ma nagyon kevés a megjelenési lehetőség. Ebben az országban mindössze a Fővárosi Nagycirkuszban léphet fel artista, mondjuk háromévente egy műsorban, varieté nálunk pedig egyáltalán nincs. Megint más az illuzionisták világa. Esetükben elsősorban a kellékek dolgoznak. De van, akinek elhiszem, hogy elővarázsol vagy eltüntet egy elefántot, és van, aki untig abrakadabrázhat, és mellé toppanhat három elefánt is, akkor sem hiszem el neki, hogy ő csinálta.
Mitől válik jó bűvész valakiből?
Attól, ha úgy, mint apu, tökéletesen tisztában van az alapokkal. Tehát nem egyetlen betanult műsort mutat, mint például én nyolcévesen. Hanem mindazt kirázza a kisujjából, hogy mit lehet varázsolni egy csomag sima kártyával, egy kendővel, egy golyóval vagy egy kötéllel. Édesapám nagyon sok trükköt ismert, körülbelül ötezer mutatványt fejből, de egy csomag közönséges kártyával is tudott vagy ezer trükköt. Így soha nem jöhetett zavarba, bármikor, észrevehetetlenül tudott kombinálni, szükség esetén korrigálni vagy rögtönözni. A bűvésznek is rengeteget kell gyakorolnia, de a jó színpadi kiállás is hasznos a fellépéseknél. Azt hiszem, apu nagy varázsa a személyiségében rejlett.
Milyen volt ez a személyiség?
Játékosság, pajkosság jellemezte. A közönséggel mindig játszott, bevonta őket a mókába, de nagyon vigyázott arra, hogy a nézők közül soha senkit meg ne alázzon, még akkor sem, amikor kizsebeli éppen. Humoros tudott lenni, könnyedén teremtett kapcsolatot, egyszóval olyan sárm birtokában volt, amely nélkül, azt hiszem, elképzelhetetlen a jó bűvész. Megadatott neki az a kisugárzás, amelytől hiteles lesz a produkció.
Kurcz Orsi
Rodolfo: Bűvészkönyv
Móra Könyvkiadó, 224 oldal, 2490 Ft