Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Kicsi Csacsi
és a születésnapi ajándék
A hosszú hajú
királykisasszony
A hanta banda -
Őskori kaland
Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Kicsi Csacsi <br> és a születésnapi ajándék A hosszú hajú <br> királykisasszony A hanta banda -<br>Őskori kaland
Interjú Szilágyi Zsófiával

Írói naplók
Interjú Szilágyi Zsófiával


Írói naplókat olvasva mindig alapvető élményünk, hogy a valóság összefonódik a művel, és ez nagyon izgalmas. A személyes írások a művek mohóbb olvasására sarkallnak, oda-vissza gerjesztik az érdeklődést. Magyar írói naplók a témája a Könyvhét LapNapnak, amelyen részt vesz Szilágyi Zsófia is, az ELTE Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének tudományos munkatársa, a Kalligram folyóirat szerkesztője.

- Miért fontosak a naplók? Miért kell egy író magánéletéről minden apró részletet ismerni? Nem elég csak a mű, amit valóban publikálásra szán? Ehhez tenném még hozzá, amit Spiró György egy Móriczról folytatott beszélgetésben mondott: nem érdekesek a naplók, a levelezés, csak az eredetileg is kiadásra szánt Móricz-művekre kell figyelni, köztük is elsősorban a Rab oroszlánra, Spiró szerint ugyanis ez az életmű csúcsa…

- Az írói naplók egyre gyakrabban mozognak egy életmű perifériájáról a centrum felé: kielégíthetik az író magánéletét megismerni vágyó olvasók kíváncsiságát, ráadásul sokszor a kísérletezés, a normaszegés terepévé is válhatnak. Móricz 1924-25-ös naplójában nemcsak egy házasság szétesésének történetét kapjuk meg, de olyan kísérleti szövegeket is, mint egy pörköltfőzésről szóló, engem Kukorelly Endre írásmódjára emlékeztető prózavers. A Móricz-naplók nemcsak egy író magánéletének dokumentumai, folytonos átjárás van a különböző státuszú szövegei között, mondatok, hősök, helyzetek vándorolnak ide-oda. A Rab oroszlán pedig valóban az életmű egyik csúcsa, amelyet össze lehet olvasni a harmincas évek naplófeljegyzéseivel, ahol, a regényhez hasonlóan, többek közt a budapesti lakásviszonyoknak a házasságokra gyakorolt hatása bukkan fel témaként.

- „Unalmas Móricz a budapesti magyarórákon, izgalmas Móricz a szénakupac tövében. Vagyis két Móricz van, tudtam meg már Móriczcal való ismerkedésem legelején. ” – írod A továbbélő Móricz című tanulmánykötetben. Móricz iránti érdeklődésedben erősen befolyásolt egy személyes szál, dédnagymamád, Kálmán Bella és Móricz egykori szerelmi története. Legutóbbi beszélgetésünkkor Móricz új, kritikai életrajzának megírására készültél. Hogy állsz ezzel a munkával? Megosztanál az olvasókkal néhány felfedezést?


- Van már a könyvnek folyton alakuló tartalomjegyzéke, eleje és vége ‒ középen még akad bőven tennivaló… Megnéztem magyar és külföldi kísérleteket arra, hogyan lehet ma érvényesen írói életrajzról és életműről beszélni, és arra jutottam, nekem magamnak kell megalkotnom azt a szerkezetet, amelyet Móricz esetében alkalmasnak gondolok. Többé-kevésbé tartom az időrendet a könyvben, de problémakörök mentén haladok inkább, vagyis előre-hátra lépegetek az életműben, és igyekszem saját kora irodalmi hálózatát felfedve is olvasni Móriczot, különösen odafigyelve a korszak napilapvilágában való jelenlétére. Egy példát hoznék: a húszas évek végén lefolyt ellene egy szeméremsértési per, A királyné és a Titok című novellái miatt. Ez az eset messze nemcsak életrajzi tényként érdekes, hiszen (bár felmentették első-, majd másodfokon is) az írásmódjára is hatással lehetett. Irodalmunk Nádas Péter által gyakran emlegetett álszemérmessége, a testiség irodalomba emelésére alkalmazott „kínos sémák” tehát messze nem pusztán autonóm, esztétikai okokból született döntésekkel hozhatóak összefüggésbe.

- Az egész életében önmagát és környezetét szöveggé alakító Móricznál különösen érdekes a napló. Hol tart a Móricz-napló kiadása? Milyen meglepetéseket tartogat?

- Cséve Anna, a hagyaték legjobb ismerője munkájának köszönhetően, az 1919-es és az 1924-25-ös évek feljegyzéseit olvashatjuk újabb kiadásokban. Úgy tudom, idén újabb kötet nem jelenik meg a naplófolyamból, amelynek már a határait sem könnyű kijelölni: a feljegyzések nem szépen vezetett füzetekben maradtak fenn, dönteni kell, vajon egy vasúti jegy hátoldalára írt néhány sort a napló részének tekintünk-e. Bár a napló körüli munkálatokban közvetlenül nem veszek részt, úgy tudom, még négy vagy öt kötetet terveznek kiadni, ezek közül kiemelten érdekes, például, a harmincas évek közepe, amikor Móricz életébe betoppant Litkei Erzsébet.

- Irodalomtörténészként, kritikusként vagy részese a nagy irodalmi „játszmának”, - mondtad egyszer, s ebben a különös, közvetítő szerepben írhatsz bármilyen érdekeseket, a célod mégis az, hogy az írásaiddal el- vagy visszavezesd az olvasókat a művekhez. Kapsz-e visszajelzéseket és milyeneket?

- Tartottam több előadást mostanában Móriczról, életének színtereit jelentő helyszíneken (Kisújszálláson, Leányfaluban), vagy Ajkán, zömmel nyugdíjas bányászokból álló, és, minden irónia nélkül mondom ezt, rendkívül lelkes közönség előtt, illetve az újvidéki és kolozsvári egyetemen is. Mivel mostanában nem kell hétről hétre, sok órában tanítanom, mint amikor a veszprémi Pannon Egyetemen dolgoztam, ezek ritka, ünnepi alkalmak, amikor kiléphetek a laptopom mögül vagy a kézirattárból. De visszajelzés az is, hiszen a kutatói érdeklődést mutatja, hogy tavaly két, Móriczról szóló tanulmánykötet is megjelent, Benyovszky Krisztiáné (ennek a szerkesztője voltam) és Baranyai Norberté – jó, ha nem kell magányos harcosnak éreznem magam, szeretek párbeszédet folytatni, akár élőszóban, akár szövegekben.

- Móriczon kívül, mellette, kivel foglalkozol még? Mik a terveid?

- Móricz mellett nem sokan férnek most el a közelemben… Hatalmas az életmű, főleg úgy, hogy sokszor Móricz olvasmányait is meg kell ismernem - így olvastam el, például, a Móricz-házaspárnak az írófeleség feladatairól folytatott veszekedéseiben felemlegetett könyvet, Pásztor Árpádtól a Tolsztoj tragédiáját. De nem lehet, legalábbis én nem tudok bezárulni kizárólag a kutatási témámba. Szerkesztem a Kalligram folyóiratot, de tanulmányköteteket és monográfiákat is a Kalligram Kiadónál, időnként kritikákat írok, irodalmi beszélgetéseket vezetek. Bár Móriczot nem könnyen hagyom ott, időnként meg is rémülök, hogy még semmit nem kezdtem, mondjuk, az Úri murival vagy a Rózsa Sándor-regényekkel. Van még mit csinálnom, tervezni éppen ezért tovább, mint a Móricz-könyvem vége, nem is szeretnék.

Szepesi Dóra

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2019/4. számaÉS Páratlan oldalKőszeghyKarácsonyi kalandA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalHolly elveszett varázspálcájamacskarácsonyhosszú hajúszülinapiA hanta banda
Belépés