Háborús történet
Beszélgetés Petőcz Andrással
Tekinthetjük ezt a művet az Idegenek című könyv folytatásának?
Valóban, a Másnap című regény az Idegenek folytatása, hiszen a történet ott kezdődik, ahol és amikor az előző történet véget ér, vagyis akkor, amikor a főszerepelő, Anna, a tízéves kislány egy alagúton keresztül átjut a "szabad" világba.
Minek a másnapjáról van szó ebben az új regényben?
Az Idegenek közvetlenül a háború kirobbanása előtti pillanatban fejeződik be. Vagyis, a háború voltaképpen akkor robban ki, amikor Anna átjut az alagúton. Így a mostani regény kezdetekor - időben - a háború kirobbanásának másnapján vagyunk. Ez az egyik jelentése a címnek. És van még egy jelentése is: a regény végén Anna a barbárok érkezését várja. És azon gondolkodik, hogy miután majd megérkeznek a barbárok, vagyis másnap, akkor is lesz élet.... Így ennek a címnek kettős jelentése, kettős értelme van.
Mi ez az idegenségérzés, ami mindkét regénynek fontos üzenete? Miből adódik?
Azt gondolom, hogy ez az érzés alapvetően korunk problémája. Olyan világban élünk, ahol az idegenség - ab ovo - jelen van mindannyiunkban. Nehéz ma már meghatározni, hogy ki milyen közösséghez tartozik, kinek milyen az identitása. Kérdés az is, léteznek-e még közösségek, ha tetszik, „nemzeti közösségek” ebben a mai, igencsak változó világban, és, ha léteznek, mit is jelent a nemzeti közösséghez való tartozás. Modernkori népvándorlás zajlik: újabb és újabb populációk indulnak meg a fejlett világ felé, és ezzel együtt viselkedésben, vallásban is kultúrák harcának is szemtanúi vagyunk. Mindezért mondom azt, hogy az idegenség érzése ténylegesen alapvető problémája lesz a 21. század emberének.
Nincsenek a regényben pozitív érzések: sem barátság, sem szerelem, sem család, csak a különállás és szorongás van jelen.
Ezzel nem értek egyet. Anna számára nagyon fontos a barátnője, Amélie, akit kivégeztek a terroristák. Szintén nagyon fontos a számára az is, hogy rátaláljon ismeretlen apjára, aki reményt adhat a túléléshez. Az igaz, hogy a regényemnek nem egyértelműen pozitív a végkicsengése, de erős kötődések, emberi kapcsolatok is kialakulnak a nagyon szomorú, háborús körülmények között. Azt akarom megmutatni, mennyire elveszettnek érzi a napjainkban élő ember önmagát, hogy mennyire szomorú, hogy egyre nehezebben tudja megvalósítani a vágyait, a céljait, hogy egyre perspektívátlanabb az élete. Nem gondolom, hogy ezt az idegenség érzetet fel lehet számolni. Ugyanakkor azt gondolom, hogy igenis érezhetjük magunkat komfortosan a világban, ha megteremtjük saját közegünket, ahol jól érezzük magunkat.
A könyv főszereplője, Anna, nem képes megteremteni maga körül saját "komfortos világát", sőt, még önmagát sem tudja azonosítani, a saját identitása is kérdéses marad.
A kislány, Anna, ahogy ezt ő maga többször ki is jelenti, "túl akar élni". Háborús történet ez, a mai kor háborús története, amiben a túlélés a legfontosabb kérdés. Nyilvánvalóan létezik ilyen élet, amilyenről én írok, valahol, ahol terror van, háború van, ezért lehet mindez hiteles. Biztos vagyok abban, hogy abban a világban, ami például Irakban vagy Afganisztánban van, ott hasonló korú kislányok néznek szembe a pusztulással és a halállal, ugyanolyan borzalmakkal, amikről én is írok. Vajon mit ért egy tízéves kislány abból Afganisztánban, hogy ott van a katona, egy idegen katona, és fenntartja a rendet? Ráadásul ezek a katonák is sokfélék lehetnek, bár a kislány - a valóságban - azonosnak látja őket, tudjuk, hogy ők a legkülönfélébb nációkat képviselik. Így nem csoda, ha ebben a helyzetben ez a kislány teljesen kiúttalannak érzi magát. S amikor egy ilyen kislány mégis átjut egy szabad világba, rácsodálkozik az általunk természetesnek vélt dolgokra. Például a kézszárítóra, arra, hogy autók vannak, autópálya van, lift, s ebben a 21. századi komfortos világban sem találja a helyét. Ez az őn hősömnek a története.
Hiányregénynek is nevezhetnénk? Kevés az esemény, néhány gondolatszál köré szőhető a történet, számomra olyan volt, mintha egy menekülésbe beleőrült nő monológját olvastam volna.
Talán ez is, hiányregény. Anna, a főhős elmeséli a saját történetét, hogyan jutott el abba a különös városba, ahol aztán hajléktalanként él, és ahol talán az apjára is rátalál, az ismeretlen, soha nem látott apjára. Anna világa kétségtelenül egy beszűkült világ, mert a saját tudata is beszűkült.
Az álom és a valóság összekeveredik, összemosódnak a szereplők és a helyszínek, ez is a háború okozta szürreális életérzést erősíti az olvasóban.
A regényben az álom és a valóság mindig szétválasztható, bár értelmezhető ez a történet egésze szürreális látomásként is. Anna, miküzben felnőtt nővé érik, gyakran visszaálmodja magát a kislánykorába, vagy éppen megálmodik olyasmit is, ami talán a háború után, a jövében történik majd meg. Mondhatom talán ezt a könyvet egyfajta "neoegzisztencialista" műnek, azért is, mert - ahogy azt a mottóban is jelzem - munkáimra legnagyobb hatással Camus szemlélete volt.
Lesz harmadik kötet? Lesz a Másnapnak folytatása?
Lehetséges, hogy igen. A Másnap úgy fejeződik be, hogy nyitva marad egy kérdés, amit idővel illik megválaszolni. Maga a regény családtörténetté is fejlődött, hiszen Anna - valószínűleg - az apját is, a testvéreit is megtalálja. Kétségtelen azonban, hogy ez a családtörténet, nagyon is "amortizálódott" családról szól, vagyis nagyon is 21. századi. Az Idegenek alapgondolata Beszlan, az ottani tragédia volt. Azok a gyerekek, akik azt a katasztrófát túlélték, már nem fognak normálisan beilleszkedni a társadalomba. Mivel ez a kiindulópont, ezért mind az Idegenek, mind a Másnap a feszültségek, és az indulatok regénye. Azt gondolom, a 21, század majd nagyon sokaknak ezekről a feszültségekről fog szólni. Ez a regény, mint vízió, ezt sugallja.
Illényi Mária
Petőcz András: Másnap - Feljegyzések a háborúból
Noran Kiadó, 272 oldal, 2999 Ft