Tágra nyílt pupillákkal
Beszélgetés Zalán Tiborral


„..ott ült a Göncölszekér bakján, ahogy vágyta, ahogy elképzelte, hogy lennie kellett az álmaiban. […] Pált hűvös fuvallat járja át, nem törődik vele, a láthatatlan hatalmas lovak tovább repítik a szekeret, és az ég végtelen vásznán új és új történetek elevenednek meg.”

„Már akkor érezhettem, a legjobb és legveszélyesebb folyton úton lenni, de soha nem érkezni meg oda, ahová elindultam. Ráadásul még szórakoztató is.”

Ön „hová indult” a Göncölszekérrel?
Talán vissza, a gyerekkorba. Oda, ahol elkezdődött minden, és lehet, hogy meg is határozódott egy életre érvényesen. Elmerült világba, ahol még éltek a ma már halottak, amikor még más értékrendek szabtak határt és adtak érvényt a létezésemnek. Beforrt felületeket nyitottam meg újra, jártam és vágtam körül, mint a sebész a szikéjével. Megdöbbentett, mennyire másként él bennem, a mélyben bennem, a gyermekkorom, mint ahogy arra a napi, felszínes létezésformák között, emlékeztem.

A cím mindig igen meghatározó egy műnél, miért a Göncölszekér lett a kötet névadója? Mit jelképez ez az Ön számára?
Tetőtérben alszom, ablakomban tényleg megjelenik a Göncölszekér minden hajnalban, ha nem felhős az ég. Mondhatom, hogy állandó társam. Illetve, szállítóeszközöm az emlékek, álmok, vágyak és örök kudarcok világába, világában. A képzelt lét, illetve, a már csak képzeletben létező emlék-lét szimbóluma a Göncölszekér.

Hasonlít-e ez a kispróza gyűjtemény a nevelődés regényekhez vagy az ön főszereplője alapvetően ugyanavval a gyermeki tisztasággal, kíváncsisággal és életszeretettel tekint a világba, kezdetektől napjainkig?
Azt hiszem, inkább az utóbbi áll közelebb a megvalósult világhoz. Jómagam nevelhetetlen és nevelődhetetlen alkat vagyok, nem tanulok sem a hibáimból, sem a baleseteimből, lusta naivsággal követem el mindig ugyanazokat a vétségeket. Ezért sincsenek nagy fogadkozásaim. A hősöm is ilyen, tágra nyílt pupillákkal bámul bele abba a világba, amelyik körülveszi, és eszében sincs, hogy alakíthatna, vagy alakítson azon. A téglagyári kopasz kisgyerek és Pál, a felnőtt férfi egyforma élettapasztalatlansággal jár át a saját – és mások – életén.

Mindegyik részben van egy-egy igen meghatározó, átütő erejű írás, az én négy kedvencem: Zsilettpenge és viharkabátok, Hajnal a tanyán, A légy délutánja, Negro. Önnek vannak-e és ha igen, melyek a kötet „kedvenc” vagy legfontosabb írásai?
Sokgyerekes embernek egyik gyereke se lehet kedvencebb vagy fontosabb, de, hogy őszinték legyünk, mindig más és más kedvenceim vannak, ha az írásokra visszagondolok. (Megjelenés után soha nem olvasom el a könyveimet, tehát, a Göncölszekér anyaga is mintegy kétéves emlék…) Nekem ma, beszélgetésünk napján, a Galamb a kedvenc szövegem, annál is inkább, mert a szerkesztő, Reményi József Tamás ki akarta hagyni ezt az írást, mondván, tematikailag kilóg az egészből. Ösztönösen védelmezőn vonom azóta magamhoz.

Több írásának témája az elmúlás, foglalkoztatja ez a gondolat? Az első írásában, a Muci-ban a gyerekek szemszögéből láthatjuk, hogyan hat rájuk egy társuk halála. De a kötet egyik legmegrázóbb írása, a Hajnal a tanyán, egy kegyetlen gyilkosságot ír le az elkövetők perspektívájából.
Soha nem tagadtam, minden műnemben költői habitussal vagyok jelen. Költőként pedig a halálnak, mint az élet részének, a problematikája izgat. Miért lenne ez más a novellákban? A Muciban valóban azt próbáltam meg felidézni, hogyan hatott rám az egyik kis társunk halála. Nem fogtuk fel igazán, mélységében, mit jelentett ez. Innen visszanézve ez hátborzongató. A Hajnal a tanyán teljesen fiktív szöveg, aminek az alapja, hogy édesanyám egyedül él vidéken, és így kiszolgáltatottan az egyre inkább elharapózó erőszaknak. Beleképzeltem, belerendültem egy helyzetbe, ami akár meg is történhetne…

Bár a legtöbb írása realisztikus jellegű, olvasható a kötetben pár misztikus hangvételű írás is, a legizgalmasabbak például: Találkozás a sehonnannal, Sárga láng, Párizsban jár, így véleményem szerint roppant izgalmas lüktetése van a kötetnek, az álomszerűség átszövi a gyermekkori emlékekre épülő történeteket is. Mi erről a véleménye?
Megint a költőlét felől fogom megmagyarázni, amire ráérzett. Gyakran vetik a szememre, hogy nagyon sokféle verset írok, akár, egyetlen szövegen belül is nagyon sokféle eszközt, gyakran egymáshoz eklektikusan kapcsolódó elemet használok. Mindig azzal vágok vissza, hogy minden elem felhasználásában, felhasználásakor én vagyok jelen, az én személyiségem a rendezőelv. Nem teszek tehát különbséget realista vagy szürrealista megformálások között, nekem, alkotói szempontból, egyformán fontos vagy semleges mindkettő. Egyébként, ahogy megfigyelte, a realisztikusnak feltűnő szövegek is tartalmaznak szürrealista elemeket, és fordítva, és ez biztosan nem véletlen…

Úgy éreztem, hogy minél közelebb érünk a jelenhez, annál több a könyvben a játékosság, erre remek példa A légy délutánja, Buszsofőrnek lenni. Ez tudatos szerkesztés eredménye?
Igen, ebben lehet némi tudatosság. Amíg a gyerek a játékot is komolyan veszi, tehát, az életet minden tartozékával át- és megéli, addig a felnőttkorba belehaladó férfi már a szemlélő bölcsességével és távolságot tartó rezignációjával figyeli maga körül a világot. Ez azt is jelenti, hogy az apróbb mozzanatoknak megnő a jelentőségük, a makrovilág belakásának kényszerét átveszi a mikrovilág megfigyelésének a lehetősége - azaz, a világ, mint rovargyűjtemény…

Érkeztek már kollégáktól, olvasóktól visszajelzések?
Igen jó visszajelzéseket kaptam, ennek örültem. Olvasóktól is. A szakmából többen jelezték, hogy fontos könyvnek tartják a gyűjteményt, Alexa Károly írt is róla, de fontos megerősítés Ilia Mihály, Szörényi László, Jankovics József, vagy épp a költő, Fodor Ákos visszajelzése, akik költői-drámaírói munkáimmal egyenrangúnak tartják a prózámat.

Min dolgozik mostanában? Szerepel a tervei között újabb prózakötet esetleg regény?
Decemberig színházi munkák, filmforgatókönyv és -novella megírása köti le az időmet és figyelmemet. Felkérésem van a Királylányok könyve c. mese-novella-füzérem folytatásának megírására a Cerkabella kiadótól, a Papírváros regényfolyam folytatásának (még három kötet a meglévő kettő mellé) a Kortárs Kiadótól. Lassan össze kéne boronálnom az újabb verseskötetemet is. Soknak tűnik. Attól félek, hogy az is…
Illényi Mária

Zalán Tibor
Göncölszekér
Új Palatinus Könyvesház, 192 oldal, 2200 Ft