Interjú Vince Mátyással
A feldörzsölt hőmérő esete Gyűjtésről és új Hyde Parkról beszél Vince Mátyás Második ötéves ciklusát tölti a Magyar Távirati Iroda élén Vince Mátyás, aki a közgazdasági egyetem elvégzése után a sajtóban helyezkedett el; a Világgazdaságnál kezdett, s 34 éves korában már a HVG alapító főszerkesztője volt. 1988 és 1990 között Amerikában dolgozott a Világbanknál, de ott sem bankügyekkel foglalkozott, hanem szerkesztőként egy hírlevél ötletével állt elő. Ez a Transition, amely a volt szocialista országok, valamint Kína, Vietnam gazdaságával foglalkozik, és immár húsz éve elismert szakmai körökben. A mai napig újságírónak, szerkesztőnek érzi magát Vince Mátyás, ám nemcsak ebbéli minőségében hisz a betű erejében, hanem könyvek és régi értékpapírok gyűjtőjeként is - s természetesen olvasóként. A hírügynökségi elnök gyerekkorában megtaláljuk a betű iránti vonzódás magyarázatát: – Édesanyám könyvtáros volt, az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központban dolgozott, és már óvodáskoromban a könyv szeretetére nevelt – mondja az MTI elnöke. – Mikorra első osztályba mentem, már tudtam írni, olvasni. Ketten voltunk az osztályban ilyen „előképzettek”, s a tanító néni sokszor bennünket bízott meg azzal, hogy fölolvassunk diáktársainknak. Az volt az üzenete számomra ennek a bizalomnak, hogy az ismeret, amelynek birtokában vagyok - ez esetben az olvasni tudás - olyasfajta érték, ami kiemel a kortársaim közül. Szenvedélyes Verne-rajongó lettem, este a takaró alatt zseblámpafénynél folytattam a napközben elkezdett regényeket. Még a hőmérőt is feldörzsöltem, hogy másnap otthon maradhassak végigolvasni A rejtelmes szigetet vagy az Utazás a Holdba történetét, később pedig a Jókai-műveket. A könyvszeretet mindmáig elkísért, s egy elég nagy, több ezer kötetes könyvtárral büszkélkedhetem. - A szépirodalmi művek, lexikonok, és persze krimik mellett valódi kuriózumok is akadnak a könyvgyűjteményemben, elsősorban a közgazdasági tárgyú művek között. A birtokomban lévő magyar pénzügyi szakirodalomnak az 1945 előtti kiadású része ritkaság: kötvényekről, részvényekről, bankokról, pénzügyi tranzakciók hátteréről szólnak ezek a munkák egyik hobbimhoz, a régi részvények gyűjtéséhez kapcsolódva. A régi közgazdasági könyvekről mondhatnánk, biztosan elavult már a tartalmuk. Vince Mátyástól tudom, hogy ez nem így van: noha a két világháború közötti magyarországi piacgazdaság játékszabályai sokban különböztek a maiaktól, de a kapitalizmus lényege akkor is érvényesült, talán még átláthatóbb módon, mint manapság. Amikor itthon a rendszerváltás után sokan legfeljebb sejtették, mi az a tőzsde, beszélgetőtársam pontosan kiolvashatta a megőrzött művekből a részvénypiac működési elveit. S ezekből a kötetekből készül talán megírni a magyar államadósságok XIX-XXI. századi történetét. - Bármekkora is a könyvespolcom, már kezd betelni, mostanában alig vásárolok újabb köteteket. Ma nemcsak a könyvesboltokban való böngészésre van kevesebb időm, hanem sajnos az olvasásra is – fűzi tovább a szót Vince Mátyás. – A munkahelyem, a távirati iroda persze segítségemre van abban, hogy a legfontosabb új művekről tudomást szerezzek. Meg kell mondjam, zavarba ejtően gazdag a kínálat, s épp a múltkoriban számoltam ki: Magyarországon körülbelül negyven új könyv jelenik meg naponta. Vendéglátóm elárulja: gyerekkora óta élt benne a vágy, hogy közreműködjön könyvek kiadásában. – Amerikából hazatértem után, a kilencvenes évek elején – mondja – kiadóvállalatot alakítottam Gazdasági Média Kft. néven. Gondoltam folyóiratok, könyvek, prospektusok megjelentetéséből meg lehet majd élni. Hát, ebben nem volt igazam, de azért két kiadványra szívesen emlékezem vissza. Az egyik a pár évet élt Teszt Magazin volt, amelyet, úgy látom, Teszt Plusz néven most föltámasztottak. A másik sajtótörténeti érdeklődésemhez kapcsolódik: a XX. század történetét mutattam be a magyar napilapok címlapjainak a tükrében, Szenzáció címmel megjelent könyvben. - Az MTI-hez kerülésem pillanata óta foglalkoztat az itt fellelhető, 13 millió fotográfiát számláló hatalmas képvagyon közkinccsé tétele. Ezt fotókiállítások szervezése és könyvsorozatok, illetve legújabban az MTI honlapján egy internetes hozzáférés szolgálja. A Féner Tamás fotóművész közreműködésével megvalósuló, összesen nyolc kötetre tervezett könyvsorozat, a már hatodik köteténél járó Kor-képek 1938-tól 1994-ig fogja át Magyarország XX. századi történetét a mindennapok, a politika, a gazdaság, a sport, a kultúra képei révén, alapvetően az MTI fotóarchívumára támaszkodva. Nemrégiben Keleti Éva ötlete nyomán indult útjára a Film ▪ Színház ▪ Muzsika könyvsorozat, amely magyar színészeknek és muzsikusoknak állít emléket: eddig Darvas Ivánról, Kállai Ferencről és Törőcsik Mariról jelent meg egy-egy képes kötet. Könyvkiadói tevékenységében ugyan a képeket részesíti előnyben beszélgetőtársam, de már csak posztját illetően sem kétséges, hogy hisz a betű jövőjében. – Az olvasás központi szerepe, amelyet civilizációnkban betölt, nemhogy háttérbe szorulna az internetes világban, hanem tovább fog erősödni új és egyre változatosabb formákban – mondja Vince a jövőről. – Biztos vagyok benne, hogy még a mi generációnk is megismerkedik például a zsebben elférő, színes e-book használatával. Az internet új kultúr-antropológiai jelenséget is hozott, mert a világháló milliók Hyde Parkja lett. Bárki kiállhat a világ elé véleményével, a maga megcáfolhatatlannak hitt elgondolásaival, blogok milliói böngészhetők ma már a világhálón. S ha értékes olvasnivalóra vágyunk, akkor ahhoz gyakran sok-sok értéktelen tartalmon át vezet az út. Mátraházi Zsuzsa |
Ajánló tartalma:
Legolvasottabbak
Legutóbbiak
A Szerk. ajánlja
Az archívum kincseiből:
A vérzés hiánya – Annie Ernaux: Lánytörténet
Tűzön-vízen át – Mark Haddon: A Delfin
„A legaljasabb és a legnemesebb dolgokra egyaránt képesek vagyunk” – Bene Zoltán
A határozottan szív alakú szirom – Interjú Géczi Jánossal
Különleges emlék egy csodálatos nagymamáról – Beszélgetés Finy Petrával
Belépés