„Szerintem a papíralapú könyvnek vége van”
Beszélgetés Gyurgyák Jánossal

Ahogy azt a könyvfesztiválon, illetve az utóbbi időben számtalan fórumon tapasztalhatták, Magyarországra is megérkezett az e-könyv. Az e-könyvkiadás lehetőségeiről, kifutásáról, jövőjéről beszélgetünk egy hagyományos, a minőségi könyvkiadás mellett elkötelezett könyvkiadó, az Osiris Kiadó vezetőjével.


– Vártunk az interjú elkészítésével, mivel meg akarta várni, hogy egy bizonyos szerződés megköttessen.
– Így van. A most formálódó e-könyv terjesztési piacon az egyik nagy cég a Sanoma lesz. Velük kötöttünk szerződést, s tárgyalunk még két másik szereplővel is.

– Úgy tudom a Sanoma barátibb árréssel dolgozik, mint például az eKönyv Kft.
– Így van, de még mindig nem vagyok elégedett. A nyugati példák egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy ezen a területen sikerül végre normális arányban megegyezni. A nyugati kiadók elérték a 30–70%-os megoszlást, melyből természetesen az utóbbi a kiadóé. A szerződéskötéskor, amelyen több kiadó volt jelen, megbeszéltük, hogy egyelőre maradunk a 45–55%-nál – de csak átmenetileg. Ezzel ugyanis – bármennyire furcsán is hangzik  hozzájárulunk a terjesztő befektetéseihez, akinek az elején vitán felül sok pénzt kell invesztálnia az üzletbe. Azt a határozott ígéretet kaptuk, hogy ha az áfát csökkentik, és valóban beindul az üzlet, akkor mi is a nemzetközi gyakorlathoz igazodunk. Ismerve a könyves szakma eddigi történetét, ez önmagában példátlan dolog lenne Magyarországon.

– Miért pont a Sanoma?
– Mert egyelőre csak ez a cég kínált olyan feltételeket, amelyek nem taszítják a könyvkiadókat eleve rabszolga pozícióba, s amely már az elején, a feltételek kidolgozásakor partnernek tekintett bennünket, s nem felülről közölte módosíthatatlan diktátumait. Számomra ez is a korszakváltás nagyságrendjét jelzi, amelyre idestova ötszáz éve nem volt példa. Gondoljuk csak meg, egy jelentős multinacionális, alapvetően magazinokat kiadó cég a könyvkiadásba és az elektronikus tartalomszolgáltatásba fektet. A döntéshozók  mint ahogy a többi dollár milliárdokat invesztáló nagy mogul is  tudhatnak valamit az elkövetkező technológiai, és így társadalmi-kulturális forradalom mélységeiről.

– Hogy látja, Magyarországon tényleg elterjed majd az e-book?
– Szerintem a papíralapú könyvnek vége van. Azt persze én sem tudom  mint ahogy ma még senki sem , hogy mi lesz a végső eszköz, s hogy egyáltalán egy vagy több kütyü lesz-e? Lehet, hogy az e-könyv a nyerő, de lehet, hogy valami olyan dolog, ami ma még nem is létezik. Összeolvad-e a mobiltelefon, az e-könyv és a táblaszámítógép, vagy egy mobilhoz csatlakoztatunk majd egy e-papírt és egy klaviatúrát? Aki ma ezt tudja, biztosan dollármilliárdos lesz.

– Mikor temethetjük el a papírkönyvet Ön szerint?
– Folyamatról van szó, s nem egy kitüntetett pillanatról. Bizonyos műfajokat már el is temettünk. Ezt a bombasztikusnak ható kijelentést természetesen történelmi léptékben értem, ami lehet öt év és lehet tizenöt. Nekem az a határozott érzésem, hogy ez a folyamat rendkívül gyors lesz. Úgy gondolom, felgyorsul a hordozók versenye, amely már meg is kezdődött, de az igazán nagyok még csak most fognak beszállni. Az Apple már beszállt, de a Microsoft, a Google még nem igazán. És akkor még ott vannak a nagy elektrotechnikai cégek. Pillanatok alatt ma még beláthatatlan mértékű verseny alakul ki közöttük, amely magával hozza a szolgáltatók versenyét is, tehát minden  hasonlóan Gutenberg korához  megváltozik, s a lapokat újraosztják. Számomra csak a folyamat gyorsasága kérdéses, semmi más. Szerintem a papíralapú könyv csak sporadikusan, szigetszerűen marad meg, de az kérdés hogy melyek lesznek ezek a szigetek, s főleg mekkorák? Régen azt gondoltam, hogy a gyermekkönyvek és a művészeti könyvek biztosan megmaradnak, ma már ebben is kételkedem. Mint ahogy azt sem tudom, hogy ha valakinek mégis szüksége lesz a papírformátumra, nos, az otthon nyomtatja ki, vagy a sarki üzletben. Aki tudja, szóljon nekem is, sokért nem adnám, ha tudnám a választ.

– Biztos, hogy eltűnik a papírkönyv?
– A legtöbb műfajban biztos vagyok benne, hogy nem lesz papírkönyv, de a többinél is kétségeim vannak. Ma úgy tűnhet, hogy a WC-papír minőségű, eldobható, 40–50 ezer példányban eladható bestsellerek megmaradnak, de ki tudja… S van egy rossz hírem: ezt nem a negyven-ötvenévesek fogják eldönteni, hanem a mai tízesek-húszasok, akikről tudom, hogy nem úgy viszonyulnak a papírhoz, mint ahogy az én nemzedékem, meg az előttem lévők. Az is alapkérdés, hogy mi lesz az oktatással? Megmaradnak-e a papíralapú tankönyveknél? És attól a pillanattól kezdve, hogy a felhasználó csak és kizárólag a digitális világgal találkozik, a papíralapú bestsellereknek is befellegzett.

– Ennek ellenére a könyvkiadók megmaradnak majd?
– Nyugalom, könyvkiadók, nem kell kétségbe esni. Két szereplőre biztosan szükség lesz: szerzőre és tartalomszolgáltatóra. Kétségbeesésre nekünk nincs okunk, aggódjanak csak a papír-, a nyomdaipar moguljai, valamint a több száz négyzetméteres könyvesboltok tulajdonosai, szerintem minden okuk meg van rá. De még a kiadók számára is világossá kell válnia, hogy semmi sem lesz úgy, ahogy eddig volt. A problémát az jelenti, hogy a magyar kiadók  köszönhetően az elmúlt húsz év elhibázott döntéseinek, a kiadók ostobaságának és gyenge érdekérvényesítő képességének  súlyosan eladósodtak, tele vannak könyvszakmai és egyéb hitelekkel, a kintlevőségekről már nem is beszélve. Most teljesen át kellene alakulniuk, s jelentős tőkét invesztálni az új lehetőségekbe. Mert egy darabig  ahogy mondani szokás  itt nem osztogatnak, hanem fosztogatnak, azaz egy ideig ez nem pénzt hoz, hanem pénzt visz.

Jolsvai Júlia