Tiszta tűz, avagy a „debreceni páros”
Beszélgetés Vámos Miklóssal

Az Európa Kiadó által gondozott életmű sorozat második köteteként jelent meg Vámos Miklós Tiszta tűz c. gyűjteményes könyve, melynek páros novellái és kisregényei a sokszólamúság izgalmas érzését kínálják az olvasónak. Az irodalmi páros történeteiben különböző nézőpontok találkoznak és feleselnek: gyerekkori emlékképek a felnőtt reflexióival, történetek női és férfi aspektusa: egy-egy vallomás, egy-egy életérzés.

 

Először is kezdjük a címnél, mire utal e szokatlan párosítás? („tiszta”, mint „tisztító”?)

A könyv címének eredetileg azt választottam: Dupla vagy semmi. Azonban az internet korában az ember, mielőtt véglegesítené, megnézi, az interneten, hátha már használták. Dupla vagy semmi címen Illyés Gyula drámát írt, egy amerikai szerző pedig ponyvaregényt. Így kénytelen voltam mást választani. Volt úgy, hogy szerepel a kötetben egy Tiszta víz című kisregény (hogy miért hagytam ki, arra vonatkozóan található ez-meg az, az utolsó bekerült műdarabban). Csakhogy a Tiszta víz kimaradt, és a csillagok mostani állása szerint soha nem fogom publikálni. Így a könyv záródarabjának (Tiszta pohár) és egyik novellájának (Tűz) címéből barkácsoltam kötetcímet. Én már megszerettem, különösen tetszik, hogy alliterál, és az is, hogy valamelyest összecseng azzal, hogy Tiszta szívvel. Olykor e két szóval szoktam dedikálni, más könyveket is, József Attila iránti hódolattal.

Az irodalmi páros régi hagyományokkal rendelkezik. Pályája kezdetén, már Ön is kísérletezett ezzel a műfajjal. Ezúttal mi vonzotta leginkább a „többszempontúságban”?

A Tiszta tűz hét szöveget tartalmaz. (Egyet fizet – hetet kap.) Négy hosszú novella, és három kisregény. Különféle súlyos és nevetséges témákról szólnak, születésről, halálról, válásról, szerelemről, félelemről, boldogságról, rivalizálásról, önérzetről. Azonos bennük, hogy én írtam őket. Továbbá, hogy a szerkezetük egyforma: duplák, két részesek, párosok. Két szemszög, két idősík, két történet ugyanarról az eseményről vagy jelenségről, két vallomás, két főszereplő, ilyesmik. Hamvas Béla és más ezoterikus szerzők szerint az egyes szám a tézis, a férfi jelképe, a kettes pedig az antitézis, vagyis a nőé. Én ezt nem tudom elfogadni. Azt sem, hogy a kettes a sátán szimbóluma volna. Ámbátor talán mindegy, a sátán és az Isten éppúgy valaminek a színe s visszája, ahogyan a nő és a férfi.
A debreceni páros (dupla kolbászkák) mintájára valamiféle irodalmi műfajnak érzem az irodalmi párost. Nem én teremtettem. Nem is most éltem vele először. Már 1972-es pályakezdő kötetemben (Előszó az ábécéhez) is szerepelt egy, ott annyira komolyan vettem a duplaságot, hogy a Magvető kiadó tipográfusát arra kértem, tördelje két függőleges sávba a két szöveget, ahogyan a forgatókönyveket szokták, jócskán megnehezítve az olvasók dolgát. Ilyen formai trükkökkel már nem élek. De az irodalmi párosodhatnék alaposan rámjött. Olykor talán a páros is lehet páratlan.
Boldog lennék, ha e könyv hatására szokásba jönne az irodalmi páros, mint olyan. A hozzám hasonló írónak remek játék. Talán a hozzám hasonló olvasónak is.

A novellákban és kisregényekben különböző módon jelenik meg ez a páros nézőpont, némelyik történet „folytatása” egy másiknak, míg máshol egyetlen történet elevenedik meg, a két főszereplő különböző szemszögéből…

Tulajdonképpen mindegyikben másképp. Arra törekedtem, hogy a duplaság lehetséges változatait sorra vegyem. Ugyanakkor a kötet szerkezete időrendi, tehát a gyerekkortól jutunk el az egyes történetekben nagyjából a nyugdíjas kor kezdetéig.

A hétköznapi életben mennyire jellemző Önre a különböző nézőpontok összevetése?

Nagymértékben. Én mindig abból indulok ki, hogy hátha tévedek. Épp ezért igyekszem elképzelni, mi van akkor, ha tényleg. Ehhez értelemszerűen meg kell próbálnom belehelyezkedni az enyémtől eltérő szemszögekbe, célszerű átgondolnom az enyémmel ellentétes véleményeket. Ez csak azért nem esik nehezemre, mert az írói munkám egyik alapfogása, hogy belebújjak más személyek bőrébe. Számomra a legszórakoztatóbb az, ha női szereplőt írhatok meg, és ennek kapcsán talán egy kicsit átélhetem, milyen volna nőnek lenni.

Az olvasók már megszokhatták, hogy regényeiben a személyes élettörténet is megjelenik. Természetesen mellékvágány lenne, ha a művek hőseit és az írót azonosítanánk, ennek ellenére – úgy gondolom – a Tiszta tűz kapcsán nehéz kikerülni a kérdést, hogy a történeteknek mennyi az életrajzi háttere?

Realista író esetén valamennyire mindig beszűrődnek a szövegbe az adott élet morzsái. Ez nem cél, sőt. Emiatt szoktak megsértődni a rokonok, barátok, ismerősök. Nem hinném, hogy több az életrajzi elem ebben a könyvemben, mint bármelyik másikban. De az biztos, hogy az olvasóim egy része, a televízióban szerzett ismertségem miatt, úgy olvassa a munkáimat, mintha rólam szóló tudósítások volnának. Nincs mit tenni, ez így alakult. De abban biztos vagyok, hogy a jó olvasó számára soha nem az író élete fontos. Mindig a sajátjával próbálja összevetni azt, amit olvas. És a jó író mindent elkövet, hogy ez a mutatvány sikerüljön is.

Az Apák könyve 2008 őszén hatalmas sikert aratott az USA-ban. A Tiszta tűz külföldi megjelenésével kapcsolatban folytak már egyeztetések?

Kétségtelen, hogy az Apák könyvét Észak-Amerikában úgy fogadták, hogy attól elállt a szavam. Mindig erről ábrándoztam. Ha azonban ezen elnyaralnék, az életem tönkre menne, és írni se tudnék. Épp ezért igyekszem csöndben örülni, és folytatni a munkáimat. Nem hiszem, hogy a Tiszta tűz lehetne a következő dobásom az USA-ban. Gyűjteményes kötetet ott csak nagyon híres írótól adnak ki. Az ügynökség, amelyik a jogaimat képviseli, már tárgyal az amerikai kiadóval, de szerintem valamelyik másik vastag regényemet fogják választani, talán a Sánta kutya címűt.

Lehet tudni valamit az új könyvtervekről?

Most egy olyan köteten dolgozom, mely tartalmazni fogja az összes olyan beszélgetés szerkesztett változatát, amelyeket az Alexandra könyvesházban folytattam írókkal az elmúlt öt évben, tévékamerák jelenlétében. Ez a könyvhéten fog megjelenni, Kedves kollégák címmel. Írok egy regényfélét is, de még a címét se merem mondani babonából, nagyjából a fele van kész, és, ha Isten segít, ősszel állhatok vele elő.

Néhány napon belül betölti a 60. évet. Mennyire meghatározó ez a jubileum Önnek? Készteti pl. visszatekintésre, összegzésre?

Valóban, január 29-én lesz a születésnapom, a hatvanadik. Nem veszem túl komolyan. Ünneplésre nem számítok, sőt az elől kifejezetten menekülni szoktam. De azért a hatvan jelentős szám. Hátra nem tekintek, de úgy érzem, máris sokkal többre vittem, mint amire valaha is számítottam. Lehet, hogy ez rosszul hangzik az én számból, de komolyan így gondolom. Javíthatatlan derűlátóként remélem, még van jövőm, és tartogat számomra meglepetéseket az élet. Már igyekszem beosztani az időmet. A gyerekeim a fő műveim, és ikerfiaimnak még sokáig szükségük lenne rám. Igyekszem annyi időt szánni rájuk, amennyit csak lehet. Minden fennmaradó energiámat a prózaírásra szánom, és igyekszem úgy viselkedni, ahogyan az egy decens írótól elvárható.


Maczkay Zsaklin

Vámos Miklós: Tiszta tűz
Európa Könyvkiadó, 416 oldal, 3500 Ft