Kiment a divatból a szingli Fejős Éva mesél magáról és regényeiről
A Nők Lapja újságírója, Fejős Éva új regénnyel jelentkezett az Ulpius-ház Könyvkiadó gondozásában. A Hotel Bali hetekig állt a népszerűségi lista második helyén. Négy barátnőről szól, akik egy diákkori fogadalom hálójában vergődnek. A könyv megjelenése után a szerző szusszanásnyi időt kért rajongóitól, hadd olvassa el a regényírás hajszolt időszakában felgyülemlett könyveket. Faggattam, sikerült-e már behoznia a lemaradást.
– Újra elolvastam A rózsa nevét. Nádastól az Emlékiratok könyve is mindig vissza-visszatér az életemben. Műfaji értelemben abszolút mindenevő vagyok, s a kiadóm is támogatja, hogy az író olvasson. Legújabban rákaptam a vámpír-könyvekre, aztán kiolvastam az új Rushdie-kötetet, közben thrillereket.
– Inspirálják regényírói pályáján az olvasmányok?
– Nem is tudom – kacagja el magát – egy csomó minden egyszerűen csak tölt, mások elgondolkodtatnak. Kész lettem tőle például, hogy egy amerikai thrillerszerző a könyve végén másfél oldalon megöli a pozitív főhőst, aki éppen szép családi élet előtt áll. Azon törtem a fejem, hogy lehet majd visszahozni ezt a szereplőt... Rámentem az olvasói visszajelzéseket is tartalmazó amazon.com-ra, s láttam, egyessel szavaznak a regényre, pedig nagyon izgalmas, jó a történet, csak nem tudta a közönség megemészteni, hogy a szerző megölte a főhőst.
– Önt miként érintik a negatív megjegyzések, amelyek könyvei kapcsán felbukkannak a fórumokon?
– Az elején felkészített a kiadóm, hogy minél jobban be fog futni a könyv, annál keményebb beszólásokat fogok kapni. Most már túl vagyok az ilyesmin, rájöttem, a bejegyzések esetenként dühből születnek, de ezzel semmi baj, hiszen jobb, mintha a leírójuk a zebrán ütne el egy babakocsis kismamát. Ám az olvasók többsége mégis inkább pozitív visszajelzést ad, és ez nagyon jólesik. Eleinte elgondolkoztam, miért mondják az olvasók, hogy előre ismerték a könyv fordulatait. A szakmabeli barátaim világosítottak fel, hogy ennek a közvetlen hangnem az oka, meg az, hogy a lelkemből jön a sztori, emiatt az olvasó azt gondolja, ennek pont így kellett a valóságban történnie, ezért könnyű lehetett megírni.
– Tényleg könnyű volt megírni?
– Az elejével mindig szenvedek, de onnantól, hogy életre kelnek a szereplők, már belehúznak a sztoriba, magam sem tudom, hova fut ki majd a vége, de árad belőlem a történet, lehet, hogy a lendülettől még szóismétlések is benne maradnak. Tíz újjal gépelek, s állandóan biztonsági mentéseket végzek, mert volt már, hogy a sebességtől lefagyott a gép és elvesztettem fájlokat. Nem hiszek abban, hogy hónapokig kell várni az ihletet, aztán leírni két oldal, azt hetekig javítgatni. Én akkor is leülök a gép elé, ha nincs hozzá kedvem.
– Hogy történt a változás, melynek során női hetilap munkatársából íróvá lett?
– Első felnőttkori regényemet, a Bangkok, tranzitot eredetileg magamnak meg a barátaimnak írtam, akik folyton noszogattak a sok félbehagyott krimi, a nyolcvanadik oldalánál elakadt kamaszkori történet miatt. Szép lassan írogattam, s közben az elkészült részeket megmutattam a barátaimnak. Egyikük egyszer azt mondta, hogy David a legjobb fej a könyvben, akit én negatív hősként tettem bele. Megmondtam, hogy szomorú véget szánok neki. A barátom továbbra is állította, hogy David a legemberibb szereplő. David életre kelt, nem vihettem el oda, ahova eleinte terveztem.
– Melyik hasonlít leginkább Fejős Évára a Hotel Baliban szereplő négy lány közül?
– Judit nem annyira, ő ebben a könyvben a negatív főhős, de egyszer valahol még megmutatkozik más oldaláról is. Szerintem a három külföldre szakadt lány keveredése vagyok, szeretnék olyan laza és vidám lenni, mint Gabi, sokszor sikerül is, kicsit emésztgetem magam és a felnövés határára későn értem el, mint Szilvi, érzelmileg olyan sebezhető vagyok, mint Dóra.
– Önnek is volt valamilyen diákkori fogadalma, mondjuk, hogy ismert lesz, író lesz?
– Ezek nem fogadalmak voltak, csak jó érzések. Nyolcévesen a fürdőkádban adtam magamnak az interjúkat abból az időből, amikor majd nagy hollywoodi forgatókönyveket írok. A szüleim nem vették komolyan, gondolták, majd kinövöm. De én emlékszem, milyen jól szórakoztam, amikor az első novellámat cizelláltam, nem sokkal az után, hogy megtanultam írni. Tetszett nekem egy könnyed novella, de a vége ne annyira. A feléig meghagytam és más befejezést írtam neki. Ma sem írónak tartom magam, hanem történetmesélőnek, megszületnek bennem a sztorik, azokat leírom, persze csak egy részüket, mert nincs annyi időm, ahány történetem.
– Mit tud az olvasóiról?
– Leginkább nők és azok férfiak, akik belenéznek kedvesük példányába. A párkapcsolati krízisekben gazdag Hotel Balinak utóhatása van: sok fiatal lány kér levélben tanácsot, mert elhagyta a barátja vagy szerelmes lett valakibe, de férje, gyereke van. Mivel nem vagyok pszichiáter, csak azt tudom megírni nekik, mit tennék én a helyükben.
– Legtöbbször külföldre utaztatja, költözteti hőseit. Miért?
– Nagyon szeretek utazni, gyakorlatilag minden pénzemet erre költöm, s jó érzés írás közben oda képzelni magam, ahol szerettem lenni. De a következő könyvem, a Csajok című internetes szappanopera nyomtatott, továbbgondolt, új szereplőkkel és történetekkel bővülő változata lesz, abszolút Magyarországon játszódik. Megjelenik benne a harmadik évezred modern nő karaktere, aki már nem szingli, nemcsak a karrierre hajt, hanem szeretne egy rá felnéző férfival boldog lenni, aki teret hagy neki. Igazi anya és gyengéd társ, de a szakmai életében is igyekszik megvalósítani magát. Engedi érvényesülni a párját és megérti az új férfitípust, aki ki meri mutatni az érzelmeit és jól kommunikál.
– Találkozik ez az idill a mindennapok valóságával?
– Az én valóságommal és a széles ismeretségi körömével mindenképpen, de azt hiszem, valójában minden nő a boldogságát keresi. Mátraházi Zsuzsa
|