Rövid hírből regény
Beszélgetés Julia Navarróval, A Szent Lepel titkos szövetsége című regény szerzőjével

– A Szent Lepel titkos szövetsége című regény az első műve, ami a magyar olvasókhoz is eljut, de ön Spanyolországban nem regényíróként, hanem újságíróként vált ismertté. Több politikai témával foglalkozó kötetet publikált. Hogyan váltott mégis az újságírásról az irodalomra? Mi késztette, hogy a belpolitikát elhagyva történelmi regényhez kezdjen?
– Sok-sok éve foglalkozom újságírással, több kötetem jelent meg politikai cikkekből és esszékből, az igazat megvallva soha eszembe se jutott regényt írni. És hogy miért vágtam bele mégis? Teljesen véletlenül, bármilyen hihetetlen is. A családommal nyaraltam Spanyolország déli részén. Ilyenkor mindig egy nagy halom újsággal megyek le a tengerpartra, hogy elfoglaljam magam, amíg a fiam pancsol. Egyik nap az utolsó betűig elolvastam az összes lapot, és mikor már szinte semmi olvasnivalóm sem maradt, egy rövid hírre bukkantam, ami addig elkerülte a figyelmemet. Arról szólt, hogy nemrég elhunyt Walter McCrone, az igazságügyi orvos szakértő és szerológus, aki pályája során sok izgalmas dolgot rakott a mikroszkóplencse alá, Napóleon hajszálától kezdve, hogy megállapítsa halálának okát, egészen a torinói lepel szövetéből vett mintáig. McCrone életrajza mellett egy rövid beszámolót találtam arról, hogy még mindig vita folyik a tudományos körökben, eredeti-e vagy sem a torinói lepel. Egyes tudósok szenvedélyesen védik azt az álláspontot, hogy a lepel valódi, míg mások hasonló hévvel amellett érvelnek, hogy hamisítvány. Szóval, ebben a pillanatban csillant fel bennem az isteni szikra, és kezdtem el a regény témáján töprengeni. Valójában nagyon élveztem ezt a munkát, kicsit sem esett nehezemre az újságírásból a regényírásba ugrani.
– A regénynek szerves alkotórésze a történelem, nemcsak a torinói lepel körül keringő legendák. Az alkotásnak, legyen szó újságcikkről vagy regényről, melyik részét szereti inkább? A kutatást vagy az írást? Számítanak-e az újságírás terén szerzett tapasztalatok, amikor a regényen dolgozik?
– Azt hiszem, sokat segít a regényírásban, hogy alapvetően újságíró vagyok. A regényeim három elemből állnak össze: sok-sok kaland éri a főhősöket, van benne megoldatlan rejtély, a cselekmény pedig különböző történelmi színhelyeken játszódik. Szívesen keresek forrásanyagot, és kutatok a múltban, ez abból is fakad, hogy újságíró vagyok. De a legjobban azt élvezem, mikor végre nekiülhetek írni. Azt hiszem, hogy az újságírói tapasztalat sokat segít benne, hogy valószerű regényeket írjak, amelyk akár meg is történhettek volna.
– És ön, hogy áll a történelmi regényekkel? Mit szeret igazán olvasni? Volt olyan szerző vagy mű, ami a regény alapjául vagy mintaként szolgált?
– Nagyon szeretem a történelmi regényeket, bár többnyire esszéköteteket olvasok. Ami pedig a kedvenc szerzőimet illeti, hát rengeteg van. Umberto Eco, Marguerite Yourcenar, Graves, Durrell, Alexandre Dumas, García Márquez, Mujica Lainez. És természetesen a spanyol Aranyszázad klasszikusai. Kedvenc olvasmányom a Don Quijote és az Odüsszeia, tényleg ez a két legjobb kalandregény, azóta sem írtak hozzájuk fogható könyvet, nemcsak izgalmasak, hanem sokszínű portrét adnak az emberi természet jó és rossz oldaláról is.
– Azt nyilatkozta egy helyen, hogy A Szent Lepel titkos szövetsége a véletlen gyümölcse, és hogy minden fikció egy újsághírből születik... De vajon milyen meglepetésekkel szolgált önnek a regény?
– Már elmeséltem az anekdotát, hogy mi késztetett a regényírásra. Személy szerint nagyon meglepett a regény sikere. Egyáltalán nem számítottam rá. Nagyon-nagyon meglepetés volt, ahogy a második regényem a Biblia de barro (Agyagbiblia) váratlan sikere is megdöbbentett. Amikor A Szent Lepel titkos szövetségét írtam, azt se tudtam, hogy sikerül-e megjelentetni.
– A Szent Lepel titkos szövetségében hol ér véget a történelem, és hol kezdődik a legenda?

– A Szent Lepel titkos szövetsége különös egyveleg. Keveredik benne a legenda, a történelem és a képzelet. Ez a három hozzávaló adja együtt a regényt. Nem tettem mást, csak kitaláltam, mi történhetett a lepellel abban az időszakban, amelyről a történelem nem tud számot adni.
– A regénynek több olvasata is létezik. Nemcsak cselszövés van benne és megoldatlan rejtélyek, hanem beszél a politika és a hatalom világának kettős mércéjéről. Szakmai hatás, hogy ezt a témát is érinti vagy érdeklik az összeesküvés-elméletek?
– Megtanultam, hogy a regénynek annyi olvasata létezik, ahányan olvassák. Nézze, nekem elsődleges célom, hogy a regényeim szórakoztatóak legyenek, és ennél csak egy kicsivel akarok többet. Próbálom felhívni a figyelmet a különböző társadalmi problémákra. Mint állampolgárt és mint újságírót felháborít, hogy léteznek olyan szervezetek, amelyek az állami intézményektől függetlenül, szabadon működhetnek. Ugyanakkor nagyon aggaszt a vallási fanatizmus. Rettenetesen nyomasztó, hogy van, aki azt hiszi, a cél szentesíti az eszközt. Ez az oka annak, hogy a szórakoztatás mellett szeretném, ha a regényeim el is gondolkodtatnák az olvasót.
– A női főszereplők kerülnek a legközelebb a lepel titkának megoldásához. Az egyikük maga is újságíró. Lehet szó, az ön alteregójáról, és ilyen formában a regény az újságíró szakma védőbeszédje is egyszerre? Véletlen, hogy a nőknek kiemelten fontos szerep jut a cselekményben, vagy szándékos válasz ez a feminista kihívásokra?
– Valóban két nagyon karakteres női főszereplő van a regényben, de nem szándékos, hogy nőket választottam, egyszerűen, így sikerült. Az újságíró lány alakjában minden bizonnyal van valami belőlem is, ha más nem, az, ahogyan én megélem és értelmezem az újságírói szakmát: az ember maradjon mindig független, és ne féljen elmondani a valóságot akkor se, ha az valakinek nem tetszik.
– Két eddig megjelent regénye valódi bestseller lett, és nemzetközi sikert arattak. Ki vagy mi hozza létre a bestsellert? Maga a könyv, a téma, az olvasó, a kiadó vagy egy összetett helyzet, amelyben minden elemnek szerepe van? Mi a véleménye, a Da Vinci kód sikere hozzájárult a regények kedvező fogadtatásához?
– Én nem két bestsellert írtam, az olvasóknak köszönhetően lett mindkét regényem sikerkönyv, és biztosíthatom felőle, hogy nincsen varázsformula rá, hogyan írjunk bestsellert. A könyvesboltokban több ezer kötet áll, mégis csak kevés mű számíthat végül az olvasók kegyeire, és én is sokszor megkérdezem magamtól, vajon miért van ez így? Azt hiszem, hogy a jó kiadó és a jó reklámkampány segíthet eladni bizonyos példányszámot, de annál többet nem, ellenkező esetben szinte minden könyv bestseller lenne. Ami pedig a Da Vinci kódot illeti... Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az én regényem gyökeresen más, mint a Da Vinci kód, és ennek számos nyilvánvaló oka van. Nem tudom, hogy ez a világsikerű bestseller az előnyömet szolgálta-e vagy a hátrányomra volt, valószínűleg mindkettő, ha ellentmondásosnak tűnik is. Lehet, hogy van olyan olvasó, aki azért vette meg A Szent Lepel titkos szövetségét, mert azt remélte, hogy hasonlítani fog a Da Vinci kódhoz, és biztosan volt olyan is, aki éppen azért nem vette meg, mert attól tartott, hogy a bestseller mellékvizein evezek.
– A Qué leer (Mit olvassunk?) kulturális havilap online rovatot indított „Julia Navarro élőben” címmel. Az érdeklődő olvasóknak lehetőségük nyílt rá, hogy egy webkamerán keresztül lássák önt dolgozni, és közben kérdéseket tehettek fel. Miért fogadta el a kihívást, hogy több száz olvasó szeme láttára üljön neki az írásnak, nézzen farkasszemet az üres lappal? Milyen tapasztalatokra tett szert?
– Nagyon érdekes élmény volt, de nem hiszem, hogy valaha is megismételném. Azért vállaltam ezt a kihívást, mert vakmerően új ötletnek találtam, de valójában kemény tapasztalat volt.
– Mit tudna mondani második regényéről, amely a Biblia de barro (Agyagbiblia) címen jelent meg, és amelyet reméljük, hamarosan kezébe kap a magyar olvasó?
– Igazán megtisztelőnek tartom, hogy magyar nyelven is kiadják A Szent Lepel titkos szövetségét. Nagyon remélem, hogy a Biblia de barro (Agyagbiblia) is tetszeni fog. Ezt kívánom mindenkinek. A Biblia de barro (Agyagbiblia) háborúellenes regény, minden háborút ellenez. Arról szól, hogyan gazdagodnak meg egyesek a háborúkból. Arra is fel akarom hívni vele a figyelmet, micsoda fosztogatásokat szenvedett el az iraki nép, gondolok itt elsősorban a műkincsekre. Ugyanakkor emléket állítok benne a náci haláltáborok áldozatainak is. Mindezekkel együtt egy kalandregényről van szó, amelyben van titok, kerete a történelem, és amelyet az olvasók nagyon fognak élvezni.
– És egy utolsó kérdés? Mi a véleménye a torinói lepel valódi ereklye vagy hamisítvány?
– Ezt a kérdést nap mint nap millióan felteszik. Nézze, a katolikus egyház sohasem állította, hogy a torinói lepel eredeti lenne, ezért nem én leszek az, aki emellett kardot tör. Mindenesetre van valami a torinói lepelben, valami különleges, valami megfoghatatlan.

Julia Navarro (Madrid, 1953) újságíró, pályája során a sajtó számos területén dolgozott. Jelenleg az Europa Press hírügynökségénél politikai elemző, de több lapban publikál, részt vesz rádiós és televíziós műsorok szerkesztésében is. Eddig több esszét és tanulmánykötetet jelentetett meg: Felipe és Aznar között, 1982-1996 (1982-1996, entre Felipe y Aznar); Mi és a demokratikus átmenet (Nosotros y la transición); Jön a baloldal (La izquierda que viene); Elnökasszony (Señora Presidenta); Az új szocializmus José Luis Rodríguez Zapatero szerint (El nuevo socialismo: la visión de José Luis Rodríguez Zapatero). Az igazi sikert azonban a 2004-ben kiadott A Szent Lepel titkos szövetsége című regény hozta meg neki, amely eddig félmillió példányban kelt el és több mint húsz nyelvre lefordították. Második regénye az Agyagbiblia (Biblia de barro) szintén példátlan sikert aratott nemcsak a spanyol, hanem a nemzetközi könyvpiacon is. A Filmax már megvette A Szent Lepel titkos szövetsége forgatási jogát. Julia Navarro neve ma a színvonalas bestseller védjegye. A szerzőnő jelenleg harmadik regényét írja.


Cserháti Éva