Könyvekről beszélünk
2012.01.12.
A Könyvhét nyomtatott változatának bevezető szövegeiben már több alkalommal ejtettem szót arról, hogy hogyan képzelem el a mi kis újságunkat (és ez, amióta megvan a honlapunk, arra is igaz). Nagyjából egészében úgy, ahogyan korai könyves emlékképeim szerint – a nyolcvanas évek elején, meg még azután is jó ideig – a könyvesboltokban zajlott az interakció vevő és eladó között: vevő bejött a boltba (a szóhasználatból is kitetszik, hogy én az eladó voltam), keresett egy könyvet, és ez már bőséggel elegendő volt a dialógushoz. A párbeszéd során könyvekről beszéltünk, és úgy vélem, hogy az újság és a honlap egy virtuális párbeszéd egyik alkotóeleme, a másik alkotóelem maga az olvasó, az olvasottak hatására a benne megszülető gondolatok. És ebbe természetesen könnyedén belefér az egyet nem értés is, akár a némi indulattal terhelt „ez egy marhaság” felkiáltás is (ami élőben is megtörtént olykor az okoskodó kollégám és a vehemens törzsvevője közötti beszélgetés során, egyszer például Madách nőalakjainak megítélésén vitatkoztak össze a Bajcsy-Zsilinszky úti antikváriumban).
Szóval, mindent kétszer mondok, kétszer mondok, vagy akár többször is: könyvekről beszélünk. A túltelített magyar sajtópiac a bizonyság arra, hogy ezernyi egyéb dologról lehet beszélni: a kisállattenyésztésről, a filatéliáról, a celebek párkapcsolatairól, a gazdasági élet szereplőinek a pártkapcsolatairól, politikáról, időjárásról, lapjárásról, a tudni nem érdemes dolgok tudományáról, bennünket azzal áldott vagy vert a sors keze, hogy könyvekről beszélünk (másról nem tudunk). Tekintsük ezt a mi – némi pátosszal sújtott – ars poeticánknak.
Arra gondoltam, hogy linkelhető módon ideillesztem annak az említett bevezetőnek a szövegét, csak hogy akit érdekel, arra is rápillanthasson, és ezt meg is teszem, csak – némileg zavaró módon, mert sok körülményes kitérőt eredményez – mindig eszembe jut valami más az addig mondottakról, most például az, hogy egyszer feltöltöm a honlapunkra a bevezető szövegeim egyikét-másikát, mert van néhány közöttük, amelyikre kifejezetten büszke vagyok, mint például „az állatorvosi lónak ellopták a kabátját” című, amelyiknek a megjelenése után barátaim és üzletfeleim együtt érzően állapították meg, hogy elment az eszem, szóval, aki elolvasná a „könyvekről beszélünk” bevezetést, kattintson ide.