A számos ismeretlen, kisebb terjedelmű Rejtő-szöveget, levéltári dokumentumot, sajtómegjelenést és fotót is tartalmazó emlékkötet egyik legnagyobb szenzációja a hagyatékból előkerült és most először publikált írások gyűjteménye.

– A kutatás egy kiállítással indult, amit a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendeztek. Az ellopott tragédia után megjelent A megtalált tragédia, amely előbbi átdolgozott változata. Mennyiben?

– 2003-ban rendeztük meg Horváth Csabával a világtörténelem első Rejtő-kiállítását a PIM-ben... Ez egyfajta kiállítás-paródia volt, írónk szellemében: legjobb könyvei (P. Howardok java) a korabeli divatos kalandregények paródiái, kiforgatja a paneleket, harsány és/vagy intellektuális nyelvi humorral faggatja a kliséket – mi is ezt tettük tárlatunkban.
Az ellopott tragédia mintegy duplája A megtalált tragédiának: szűkítve bővített, azaz a szövegközlések egy részét elhagytuk – ezeket kibővítve egy későbbi kötetbe szánom. Ugyancsak kimaradtak egyes résztanulmányok, a magam kismonográfiáját alaposan meghúztam, de számos helyen pontosítottam és kiegészítettem, hisz a kutatást azóta is folytatom. Perczel Olivér levéltáros tanulmánya mindkét kötetben szerepel – ő szintén frissítette írását, mely Rejtő magánéletéről, iskolázottságáról, ill. családjáról (Reichék – ez volt Jenő hivatalos neve, valójában sohasem magyarosított Rejtőre) szolgál fontos adalékokkal.
A kiadói szándék szerint második Rejtő-könyvem olvasmányos, míg az első tudományos. Frissítettem a képanyagot, és mintegy féltucat, korábban nem publikált kisebb szöveget tettem bele, meg egy szintén hagyatékból előkerült komplett kisregényt: Konzílium az őserdőben. Ami viszont a legnagyobb hozadék, az a Rejtő-bibliográfia: az író életében megjelent, ill. posztumusz közreadott művei, s a róla életében megjelent fontosabb közlések. (Előző kötetemben az idegen nyelvű fordításokat, ill. a külföldön magyarul megjelent kiadásokat vettem számba.) Ez is tipikusan az a munka, amit csak abbahagyni lehet, befejezni nem – azóta már vagy féltucat újabb tétel került elő. Ha lesz módom reá, egy javított kiadásban ezeket is közzéteszem.

– A ’30-as években Rejtő Jenő rendkívül népszerű volt, a Piszkos Fredet még Babits is olvasta… Második fénykora a Kádár-korszak, 1964-től százezres példányszámban jelentek meg a művei. Miért lehetett ennyire népszerű?

– Egyfelől ott van a tiltott gyümölcs-effektus: 50 évvel ezelőtt nagy szám volt, hogy egy ilyen „ántivilág-béli” írót közreadjanak, aki mindenféle egzotikus országokban játszódó könyvekkel rukkolt elő, és csak úgy dől belőle a pesti humor, a vagányság – P. Howard legjobb alakjait aligha lehetett volna példaképül állítani a szocialista ifjúságnak… Egy ponyvaszerző, aki pár évvel korábban szó szerint indexen volt! De nem ez az egyetlen példa – Ráth-Végh István műveit is ekkoriban kezdték újra kiadni, elindult a Füles rejtvénymagazin stb. A (kultúr)politika végre fölismerte, hogy a Rákosi-féle totális tiltás, a szabadság kis és nagy köreinek megvonása, az emberek szórakozási igényeinek semmibe vétele nem vezet jóra. Ráadásul nem csupán holmi humanitárius megfontolások vezették a korabeli kiadókat és terjesztőket: Rejtő nagy üzlet lett. Jugoszláviában meg afféle kalózkiadások jelentek meg magyarul: csak P. Howardok, Rejtő neve nem szerepelt a kötetekben… Bécsben szintén kijött egy kisebb sorozat magyarul, valamint Szlovákiában és Romániában, és a tengerentúlon is.

– Rejtő tucatnyi műfajban alkotott, amíg megtalálta és kitalálta a szatirikus, parodisztikus kalandregényt. Mit tudhatott, amivel ennyire telibe találta nemcsak saját korának emberét, de 80-90 év után is tud hatni?

– A népszerűség másik oka mélyebben keresendő, mondhatni filozofikus: a közép-európai életérzés, a pesti feeling és flaszter, a pesti (zsidó) humor remeklései a P. Howardok. Eszmedivatok, világmegváltók, rendszerek és inflációk jönnek-mennek, ám a Kárpát-medence, a magyar ember lelkülete, a keserédes történelmi tapasztalat marad (és igen kis mértékben változik)… Könyveiben van kaland, humor, filozófia és szellemesség, ráadásul egy csomó kulturális utalást is elhelyezett (érti, aki érti…). Mindez a műfaj szabályai szerint, fordulatos cselekményű regényekben – tehát nem csak egy halom szóviccet hányt kazalba. A siker persze meghozta az utánzókat, Rejtővel szólván epigonok tömkelege csámpázott az általa sugárúttá taposott örvényeken, ám a nyom(d)ába sem értek.

– Egy interjúban említi: reményei szerint fognak még felbukkanni kiadatlan Rejtő-szövegek, a PIM-ben őrzött anyag csak töredéke a teljes hagyatéknak. Itt említeném meg érdekességként, hogy a Facebookon valaki azt írta önnek: „Tisztelt Thuróczy Úr! Kérem, keressen meg! Az én légiós nagyapám történeteit dolgozta fel Rejtő Jenő. – mit szól ehhez?”

– Merem remélni, hogy nem vesztek el a Rejtő-kéziratok – annak idején úgy beszélték, hogy minden odalett a háborúban. Ám az 1960-as évektől vagy féltucat kötetben korábban publikálatlan szövegek láttak napvilágot. Egyiknek sem láttam a kéziratát, de nem akarom elhinni, hogy kiadók-nyomdák kidobták volna őket… A légiós nagypapa ügyében fölvettem a kapcsolatot az unokával, de persze konkrét bizonyíték nincs, a családi legendárium viszont bizton állítja, hogy... Ennek lehet valóságalapja, ám az igazság az, hogy a korban egyfajta divat volt a műfaj – Rejtő is egy csomó ilyet olvasott, a mozikban efféle filmeket játszottak, és voltak igazi magyar légiós könyvek is – csak nem jutok hozzájuk, mert kilopkodták őket a közgyűjteményekből…

– Ön mint irodalmi muzeológus, irodalomtörténész „regedzsungel”-nek nevezte azt a rengeteg sztorit, ami Rejtőről közszájon forog, és ennek kibogozására vállalkozott. Hogyan lesz valakiből Rejtő-kutató?

– A téma talált meg engem – a 2003-as kiállítás a PIM-ben munkafeladat volt. Persze két kézzel kaptam utána, aztán az évek során egyre több adalék került elő, pár éve pedig szisztematikus kutatásba kezdtem (levéltár, könyvtár, kéziratok, sajtó). És szerencsére akadnak segítőim is, mert egyedül nem megy...

– Megtudhatjuk milyen könyvterveket dédelget még?

– Egy hagyatékban maradt kisregényt rendezek sajtó alá: a Tatjána (orosz emigráns közegben játszódó noir kémtörténet szerelmi szállal, de még Piszkos Fred figurájának előzménye is fölbukkan!) remélhetőleg könyvheti kiadvány lesz a Szépmíves Kiadó jóvoltából. (Az interjú nyomtatott megjelenése után megjelent. A szerk. megjegyzése) Immáron sorozatban gondolkodom: afféle csemegéket, a ponyva javát közreadó szériát szeretnék. Nem csak a Rejtő-hagyatékot szándékozom „kitermelni”: kapásból van 2-3 olyan Rejtő-könyv, amely annak idején csonkítva jelent meg, ámde a fönnmaradt kéziratokból helyreállítható az eredeti szerzői szándék. A Transzliteratúrában róla szóló kötetek, ill. kortársak méltatlanul elfeledett remekei látnának napvilágot. Nem győzöm hangsúlyozni: Rejtő csak egy volt a számtalan korabeli ponyvaíró közt. A legnagyobb, de hát egy kapitány sem lehet meg tisztjei és legénysége nélkül. Meglátjuk, mennyire sikerül majd „behajózni” a ponyva kevéssé ismert tatvizeit…

Szepesi Dóra
A fotón: Izzadt Greg kapitány a fedélzeten (vagy legalábbis a lépcsőházban) – Thuróczy Gergely

A megtalált tragédia. Rejtő Jenő emlékére (összeáll.) Thuróczy Gergely
Szépmíves Könyvek, Képes emlékezet, 366 oldal, 4990 Ft

Az interjú rövidebb változata a Könyvhét 2017/1. számában jelent meg.