Kerekszületésnaposok 2017 – Tarján Tamás írása
Tarján Tamás - 2018.02.27.
Nemrégiben egy hangulatos kisvárosi könyvtár rendezvényén a székekre helyezett kecses szál virág és házilag sokszorosított nyolclapos füzet fogadta az érkezőket. A nyomtatvány Szabó Magda-életrajzot és -bibliográfiát tartalmazott, valamint néhány szemelvényt az életműből. Az estre a Szabó Magda-emlékév jegyében került sor, hiszen idén emlékezünk az írónő születésének századik évfordulójára. Bár ő 2007 ősze óta már nincs közöttünk, a centenáriumi esztendő, az ünnepségsorozat keretében mégis „kerekszületésnapos”. Emlékeinkben és olvasmányainkban él.
Amikor a kis kiadványban e szokatlan – noha számomra oly ismerős – szóhoz érkeztem: kerekszületésnapos, örömmel láttam, hogy azt is közlik: a kifejezés a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál idén is megtartandó záró eseménye kapcsán, több mint két évtizede nyert szótári polgárjogot. Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése akkori igazgatója mondhatja magáénak az ötletet: a fesztiválon köszöntsük az írótársadalom abban az évben kerek születésnapjukat ülő reprezentánsait. Alighanem a szót is Zentai ejtette ki először.
Úgy alakult, hogy 2017-ben nem a Millenáris tágas színházarénája, hanem egy másik terem ad otthont a beszélgetésnek, ezért Keresztury Tibor MKKE-igazgató a szokottnál kevesebb: tíz írónak küldhetett meghívót. Lator László (90), Almási Miklós (85), Marék Veronika és Kántor Lajos (80), Győri László (75), Nádasdy Ádám, Nógrádi Gábor, Csaplár Vilmos (70), Bán Magda (65) és Visky András (60) érkezésére számítanak a fesztivál szervezői, valamint e sorok írója, a műsorvezető.
Elsősorban róluk kellene néhány szót ejtenem e hasábokon. Latorról például, aki költői kiválósága mellett egy nemzet „irodalmi ismerőse” a televízióból, pódiumokról; Almásiról, akinek szakmai bírálata oly mélyen segített doktori disszertációm megvalósulásában, s rajtam kívül még milyen sokaknak! Győriről, akinek verseit elsőévesként ugyanúgy szavaltuk a hajdani Egyetemi Színpad egyik műsorában, mint a Kilencek csoport más tagjaiét (közülük Péntek Imre és Konczek József is idén hetvenöt, akárcsak egyik monográfusuk, az irodalomtörténész Vasy Géza). Nógrádiról, akivel 1968 óta köt össze szoros barátság, Bán Magdáról, oly sok ünnepi könyvhét nélkülözhetetlen rádiós irodalom-népszerűsítőjéről, s mind a többiekről.
Ám amint látható, már rá is siklottak a betűk olyan nevekre, amelyeknek viselői a nézőtéren remélhetőleg vendégeink lesznek, a színpadon azonban nem. Miként ültethetnénk karéjba a legszerényebb számítás szerint is nyolcvanöt idei kerekszületésnapost?! Ha a fesztivál valamennyi délelőttjére és délutánjára jutna egy-egy e műsorból, akkor talán minden érintett szót kaphatna. Mint pár éve egyik meghívottunk mondotta: betegeskedését is feledte, csak hogy ott lehessen, ugyanis büszke az invitálásra – és ünnepelt írótársai közül néggyel még soha korábban nem találkozott.
A „Tízek társaságának” kötetlen beszélgetés és rövid felolvasások révén történő köszöntése egyben, közvetve a további kerekszületésnapos érdemesek köszöntése is. A kilencvent idén betöltő Tóbiás Áron és Tornai József lehetne a korelnök Lator mellett, sőt előtt (Tóbiás júniusban, Tornai októberben, Lator novemberben született). Tóbiás a hazai rádiózás-történet kiemelkedő személyisége, interjúi és memoárjai nélkülözhetetlen források; de főleg a tokaji írótáborban a fiatalabbak számára felelevenített emlékei is messze többek anekdotáknál. Tornai, A Nemzet Művésze díj birtokosa szakmai és baráti összejöveteleken a líra körén túlra mutatva szokta megosztani hallgatóságával kulturális meditációit.
Velünk lehetne Sárközi Mátyás, aki a nyolcvanas állomáshoz érkezett. Nyugtassuk magunkat azzal: jelen volt öt esztendeje a „circle”-ben, jelen lesz majd öt év múlva ismét, hogy nagyapjáról, Molnár Ferencről meséljen, vagy London művészeti csemegéiről hozzon hírt, vagy… – de hát attól sosem kell tartani, hogy barátunk mondandó vagy tréfa hiányában szenvedjen. „Naprakészen” köszönthetnénk Szepesi Attilát (75) és Ószabó Istvánt (65), akiknek épp a fesztivál idejére (április 20–23.) esik a születésnapjuk. Egyébként az év folyamán legkorábban Kenessei András (75) és Veress Miklós (75) ünnepelt, január 12-én, illetve január 13-án. Az esztendő legvégére esik Marék Veronika és Onagy Zoltán (65) születésnapja (december 19., illetve december 27.).
Tavaly nem ok nélkül „lázadtak fel” a hatvanasok: először fordult elő, hogy ők „túl fiatalnak” találtattak. Idén nem maradnak képviselő nélkül. Ha sorolnám – naptári rendben, Balla D. Károlytól Csengery Kristófig –, egy fél árkust megtöltenének azok a nevek, melyek közül az erdélyi Visky Andrásét találjuk a vendégkörben.
Házi adattáram szerint a legnépesebb koszorú huszonkét főt számlált – mégsem ez volt a leghosszabb ünnepi műsor (amelynek időtartama, a pohárköszöntővel és a torta megszegésével együtt épp elérte a százhúsz percet), s nem is ekkor hangzott el a legterjedelmesebb „rövid” szerzői felolvasás, amely tizennégy percesre sikeredett.
Mit ígérünk az érdeklődő, a fesztiváltól április 23-án délután búcsúzó könyvbarátoknak? Nagyjából másfél órás, jó hangulatú beszélgetést irodalmunk kitűnőségeivel. Egyet a szerencsére számos „író–olvasó” találkozók sokaságából. Azt, melynek e szó a védjegye: kerekszületésnaposok.
Tarján Tamás
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből:
A vérzés hiánya – Annie Ernaux: Lánytörténet
Tűzön-vízen át – Mark Haddon: A Delfin
„A legaljasabb és a legnemesebb dolgokra egyaránt képesek vagyunk” – Bene Zoltán
A határozottan szív alakú szirom – Interjú Géczi Jánossal
Különleges emlék egy csodálatos nagymamáról – Beszélgetés Finy Petrával