Könyvhét 2021
A Móra Kiadó
újdonságaiból
Mélytengeri Mentőcsapat
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Osvát Ernő
Aforizmák
A Móra Kiadó <br>újdonságaiból Mélytengeri Mentőcsapat Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Osvát Ernő <br> Aforizmák
Könyvhét folyóirat

Gorkij utolsó szerelmének „vallomása” – beszélgetés Spiró Györggyel

Mátraházi Zsuzsa - 2016.01.27.

Gorkij ápolója és időskori szerelme, a cselédből lett szülész Diavolina hangján eleveníti meg új regényében Spiró György a nemzetközi tekintélyű orosz író életének utolsó éveit. Azt a sok halálos áldozatot követelő időszakot, amelyet a Leninnel való összeütközés után a tüdőbajos Gorkij a frissen hatalomra jutott Mussolini jóváhagyta tartózkodási engedéllyel Dél-Olaszországban töltött, valamint az azt követő esztendőket, hogy 1928-ban Sztálin hazakényszerítette a halálosan beteg írót, aki a megfelelés és a hatalom kijátszása között lavírozott.

– Gorkij élete, netalán a címet adó Diavolináé, vagy a rémtetteket végrehajtó bolsevikok története volt az, amit elsődlegesen regénybe akart foglalni, a többivel pedig környezet- és korrajzot adni?

– Hogy mit tettek a bolsevikok a Csekával karöltve, azt sokszor feldolgozták már. Része, de nem a központi kérdése a történetemnek. Mióta ötven éve megtanultam oroszul, sok mindent elolvastam, ami a Szovjetunió kimeríthetetlen és a modernitásban alapvetően fontos történetéből érdekelt, bár kevés nyoma volt a szépirodalmi munkámban. Aztán egyszer beugrott ez a regényötlet, és azt hittem, gyorsan meg tudom írni. Ha előre tudom, hogy mennyit kell kutatni hozzá, talán bele se kezdek. Noha fantasztikus az orosz internet, teljes szépirodalmi műveket és mindenféle tanulmányt föltettek és töltenek föl manapság is, például az emigráns orosz lapokat mégis moszkvai archívumokból kellett kikérnem.

– Peskovot és Gorkijt teljes egységben sikerült ábrázolnia a regényben. Az író a visszaemlékező ápolónő elmondása szerint is kettős személyiség volt: amit a Peskovként született ember tett, azzal a Gorkij írói néven alkotó híresség nem azonosult, Gorkij írásaiért pedig Peskov nem vállalt felelősséget.

– Ő mindvégig Alekszej Peskov maradt, a leveleit az eredeti nevén írta alá, kivéve, ha külföldi íróknak szánta őket. Kettőnél is több személyiség lakozott benne, ezért volt érdekes alany a számomra. Színészi adottságait maximálisan kihasználta, meggyőződésem, hogy önmagának is szerepeket játszott. Bármikor tudott például sírni, és számtalanszor zokogott a nyilvános megjelenései alkalmával.

– Nem az orosz lélek megnyilvánulása volt ez az érzékenység?

– Egyáltalán nem volt orosz lelke, mindenfajta szentimentalizmus távol állt tőle. Voltaképpen józan, normális ember volt.

– Az elbeszélő nem tartja nagyra Gorkij írásművészetét. Ön hogy viszonyul a munkásságához?

– A két és fél író közül, aki hatott arra, ahogyan írok, az egyik Gorkij, vagyis nagyon nagyra tartom. A regényeim egy része gorkiji technikával készült. Gorkijnak vannak remekművei, és ha valaki csak egy remekművet alkot, már nagy író. A regényben arra törekedtem, hogy egyetlen Gorkij-művet se kelljen ismerni ahhoz, hogy élvezni lehessen a történetet. Ez nem a hagyományos értelemben vett művészregény, bár történetesen olyan ember a főhőse, aki az általános elvek szerint művésznek számít. Azt tartottam fontosnak, hogy a főszereplőm élete és tevékenysége jól dokumentált legyen. Gorkijnál ez a megjelent írásai, a levelezése és a politikában játszott szerepe miatt megadatott. Választhattam volna egyet a különös sorsú nagy orosz kémikusok közül is akár, de az ő pályájukat nem tudtam volna ilyen részletességgel nyomon követni.

– Mi módon bogozta ki a levelekből, hogy Gorkij mikor írt igazat a címzetteknek, és mikor nem?

– El kell jutnia az írónak oda, hogy a szereplők a személyes ismerőseivé váljanak. Ha az ember alaposan belebújik a főhőse lelkébe, pontosan tudja, melyik szavával hazudik. Okos ember lévén Gorkij tisztában volt vele, hogy a cenzúra az összes levelét elolvassa. Így történt ez a cári, majd a szovjet rendszerben is, és bárhol járt a világban, mindenütt figyelemmel követték a titkosszolgálatok. Mindig két címzettnek írta a leveleit, az egyik címzett a megszólításban szereplő levelezőpartner, akinek többnyire a sorok között üzent, a másik a mindenkori titkosszolgálat. Mulatságos látni, hogy vannak kizárólag a cenzúrának írt bekezdései, amelyekben egészen pimaszul hazudik, és néha valóban elérte, hogy hülyének tartsák.

– Tényleg meghosszabbította Gorkij életét Diavolina azzal, hogy nem hajtotta végre a betegen az orvosok utasításait?

–Doktorok hada nyüzsgött Gorkij körül. Az állítólagos, azóta már a nemzetközi szakirodalomban is hitelesen cáfolt meggyilkolása miatt 17 orvost végeztek ki. De nem Diavolina mentette meg. Gorkijnak hallatlanul erős volt a szervezete. A boncolási jegyzőkönyv szerint már tíz-húsz évvel korábban meg kellett volna halnia. Vannak ilyen emberek, akiket csakis a hihetetlen akaraterejük tart életben.

– Szinte a teljes korabeli orosz és részben a nemzetközi művészvilág felvonul a könyvben. Milyen alapismeretet követel ez az olvasótól?

– Érdekes, izgalmas regényt igyekeztem írni, amelyhez nem kell semmiféle történelmi vagy irodalomtörténeti tudás. A magyarokat nem különösebben érdekli az orosz kultúra és az orosz történelem, ami persze sajnálatos. A legközelebbi szuperhatalmat feltétlenül jobban kellene ismernünk, hogy tudjuk, a politikusaik gesztusai mit jelentenek. A művészetük pedig minden műfajban rendkívüli, azt is jó lenne erősebben propagálni.

Mátraházi Zsuzsa
Fotó Szabó J. Judit

Spiró György: Diavolina
Magvető Kiadó, 208 oldal, 2990 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Rovat további hírei:
Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Könyvhét 2021/4ÉS Páratlan oldalKőszeghyA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó leszmacskarácsonyEMMIPKÜ
Belépés