Könyvhét 2021
A Móra Kiadó
öszi újdonságaiból
Mélytengeri Mentőcsapat
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Osvát Ernő
Aforizmák
A Móra Kiadó <br>öszi újdonságaiból Mélytengeri Mentőcsapat Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Osvát Ernő <br> Aforizmák
Könyvhét folyóirat

Az „útvesztőben” mindenki magára marad – beszélgetés Popper Gáborral

Illényi Mária - 2015.05.28.

[2014] Karácsonyra jelenik meg Popper Gábor harmadik kötete, a Tévutakon? Első könyvében, amely 2012-ben jelent meg Képzeld, apu címmel, édesapja elvesztését, kapcsolatuk örömeit és problémáit írta meg nagyon őszintén; de a kötetben saját írásai, novellái is olvashatóak. Ez immáron a harmadik olyan mű, amely ezt a tematikát követi: fellelhető benne visszaemlékezés, humor, líra, elmélkedések az ismeretlenről…

Hogy érzi, merrefelé tart jelenleg?

Most fogalmazhatnék úgy: abszolút útközben vagyok… Dolgozom, írok, belemerültem a politikába is nyakig, zajlik az élet, szaladnak az ember lába alatt a kilométerek. Hogy a kérdésére kicsit a kötet címére utalva is válaszoljak, amely először csak annyi volt: Tévutakon, de végül is, sosem tudhatja az ember, az út, amin jár hová viszi, jó irányba-e avagy sem, így kérdőjellel hitelesebbnek tartom a címet is és a mostani válaszomat is, ki tudja, merrefelé? Mindenesetre, bármilyen utat választottam eddig, nem bántam meg.

Ha már a címet említette, ez az első könyve, amelyben már nem szerepel édesapja neve.

Igen, ez tudatos döntés volt… Bennem van még, ahogyan a kötet is tükrözi, a mai napig beszélgetek vele.  Érezzük egymást, tudunk egymásról, együtt vagyunk itt a Földön és ott az Univerzumban. A 2. kötet után azt hittem, azt ígértem magamnak, nem írok többet, kiírtam magamból mindazt, ami feszített, de, hogy a könyv bevezető gondolatait idézzem „Úgy látszik, megszegem azt a fogadalmamat, hogy nyilvánosan nem beszélgetünk többet. A mi sorsunk az, hogy befejezetlen beszélgetéseket folytassunk az élet és kettőnk dolgairól. (…)Oly sok minden történt azóta, hogy utoljára szót váltottunk a holdsugárösvényen. Utána csend lett. Bennem is, benned is.
De az utóbbi időben újra megmozdult bennem valami, vetődtek fel új kérdések,
hiányérzetek, közlésvágyak. S te is jelezted, készen állsz a folytatásra. Így hát úgy döntöttem: gyerünk!” Hosszas mérlegelés után végül abban maradtunk a kiadóval, a borítón már nem a közös képünk lesz látható. Még nincsen meg a végleges verzió, de egy útvesztő képét tervezzük, mert az „útvesztőben” mindenki magára marad, ki hosszabb, ki rövidebb időre.

A kötet elején olvasható ez a részlet: A Beszélgetések Istennel című filmben Isten ezt tanítja: Az igazi Mesterek az élettel törődnek, nem a megélhetéssel. Tegyétek azt, amit igazán szerettek, hiszen oly kevés az időtök. Ha olyasmit tesztek a megélhetésért, amit nem szerettek, az nem megélhetés, az maga a halál. Végrehajtható ez a tanács? Úgy vélem, ez az alapja a boldogságnak, vagy hívjuk inkább elégedett életnek. Ha kompromisszumok nélkül azt teheted, amit szeretnél, akkor önmagad vagy, akkor éled igazán az életed. Hányunknak adatik ez meg, akár csak egy kis időre is?!” Önnek ez mennyire sikerül a mindennapokban?

Én mindig kalandozó alkat voltam és vagyok a mai napig is, olyan ember, aki mindig jól érzi magát abban, amit csinál. Mindegy, hogy épp iskolában dolgozom, ahogy jelenleg is, vagy halat sütök Gárdonyban, vagy kocsmát vezetek… Mindig azt csináltam, amihez kedvem volt, amikor úgy éreztem váltani kell, akkor nem sokat tétováztam, elindultam arra, amerre az út vitt, és bár sokszor a bizonytalan felé indultam el, mindig kialakultak a dolgok, és a következő lépés.

Amikor elindult egy úton, nem volt nehéz elengednie, otthagynia az addigi megszokott életét, élményeit. Hogy szintén a könyvből idézzek egy nagyon elgondolkodtató részt: „Tudod, mi jutott az eszembe, amit nagyon fontos lett volna átbeszélni? Jó, ha valakinek túl sok emléke van? Jó mindig emlékezni valamire? „

Elengedni a múltat nem könnyű, de előbb-utóbb el kell engedni. Talán nem is ez a helyes kifejezés: elengedni, hanem a helyére tenni. Hiszen hozzánk tartozik, de a fontos, hogy megfelelően kezeljük. Én úgy érzem, sikerült tanulnom eddig mindenből, ami velem történt, akár jó, akár rossz dolog volt az. Kicsit úgy vagyok vele, mint Edith Piaf: „.nem bánok semmit sem.”. Vannak olyan ismerőseim, akik úgy hurcolják az emlékeiket, mint egy súlyos batyut, ami visszahúzza őket, megnehezítve a mindennapjaikat.

Önnek az írás segít abban, hogy, ahogyan fogalmazta, az emlékek a megfelelő helyre kerüljenek?

Igen, az írás nagyon sokat segít abban, hogy mindenféle aspektusból rá tudjak és merjek nézni a dolgokra, és feldolgozva beillesszem a megfelelő helyre a velem, körülöttem történteket, eddig bennem bolyongó érzéseket, félelmeket, hiányokat…

A félelmek is hiányok kapcsán megidéződik bennem egy gondolat, ami a kötet záró írásában jelenik meg: „ éjjel felerősödnek a vélt vagy valós félelmeink, felénk magasodnak, látszólag megnő a súlyuk. Ilyenkor hajlamosak vagyunk túldimenzionálni őket, sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítani nekik, mint amilyenek valójában. Aztán nappal rájövünk, hogy feleslegesen kínozzuk magunkat: minden mindig megoldódik, és általában sokkal egyszerűbben, mint képzelnénk.”

Valóban így van! Szándékosan szerettem volna a kötetet ezzel az írással zárni. Abban bízom, aki elolvassa ezt a könyvet, és szembetalálja magát számos veszteséggel, feldolgozandó gyásszal, küzdelemmel (többek között: váratlan halála, küzdelme a halálos kórral) mindennapi kihívásokkal és napi, hétköznapi ámde hősi küzdelmek sorával, velem együtt mégis arra a következtetésre jut, hogy, ha van bátorsága szembe nézni a saját félelmeivel, hiányaival, annak, bár „.. messze van még a hajnal. Csendes, meleg, barátságos az éjszaka. De csak annak, aki rendben van önmagával, aki reálisan képes megélni a nappali eseményeket, a helyén tudja kezelni a felmerülő problémákat, konfliktusokat.”
Illényi Mária

Popper Gábor: Tévutakon?
Saxum Kiadó, 160 oldal, 2800 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Rovat további hírei:
Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2021/3. számának címlapjaÉS Páratlan oldalKőszeghyA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó leszmacskarácsony
Belépés