Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Livi meséi
Babák magyar
népi viseletben
Csibi
tűzoltó lesz
Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Livi meséi Babák magyar <br> népi viseletben Csibi<br>tűzoltó lesz
Könyvhét folyóirat

Ki a főnök?

Pompor Zoltán - 2014.01.17.

A család könyvespolca

A szülőknek sokszor nem is tűnik fel, csak akkor, amikor már késő, hogy gyermekük átvette a hatalmat a családban. A kiskirályfi vagy a kiskirálylány uralkodik, körülötte a lelkes udvartartás lesi minden kívánságát, ugrik, ha bármit óhajt a kisfelség. Mikor teszünk jobbat a gyermekünknek, ha óvjuk széltől, fagytól, és megcsináljuk helyette még azt is, amit maga is meg tudna tenni, vagy akkor, ha egy kicsit bekeményítünk, és a sarkunkra állunk, határokat állítunk? Nehéz kérdés, hiszen ez utóbbi esetben úgy tűnhet, mintha nem is szeretnénk a gyermekünket, ami komoly lelkiismeret-furdaláshoz vezethet. Pedig a szakirodalom egyértelműen a második verzió mellett teszi le a voksot: kell a határ és a határozottság, és ez a stratégia hosszútávon is kamatozik – mondjuk akkor, amikor az iskolában problémái vannak csemeténknek, és elhiszi, hogy bizalommal fordulhat a felnőttekhez.

Kevin Leman könyvének hangzatos címe csábítóan hat az elkeseredett szülőkre: Péntekre új gyerek – Hogyan változtasson gyermeke hozzáállásán és viselkedésén 5 nap alatt. Szeretjük a gyors és hatékony megoldásokat, de az 5 nap valahogy gyanúsan rövid időnek tűnik egy gyermek viselkedésének átprogramozásához. Leman ugyanakkor váltig állítja, hogy több ezer hálás család a bizonyíték rá: a módszer működik, a változás lehetséges. Csak nem éppen úgy, ahogy elsőre gondolnánk, mert nem a gyermek viselkedését kell átprogramozni, hanem a szülőét! Nem könnyű szembesülni azzal, hogy nem vagyunk kompetensek a gyermeknevelés terén, valójában bármennyi szakirodalmat elolvasunk, bármennyire is megpróbáljuk betartani a bennük leírt tanácsokat, alapvetően ösztönösen reagálunk a kritikus helyzetekben, viselkedésünket a szüleinktől tanult minták határozzák meg. Leman szerint csupán egy lényegi döntést kell meghoznunk: szeretnénk-e visszaszerezni a hatalmat a gyerekektől? Ha igen a válasz, máris kezdődhet az ötnapos program, amelynek keretében gyermekünknek egy harcra kész, határozott, racionális döntéseket hozó szülővel kell szembenéznie, ami annyira összezavarja, hogy elbizonytalanodik, és megteszi, amire kérjük. Józan ész és néhány könnyen megjegyezhető szabály, na meg persze egy cseppnyi humor, ennyit vár el „csak” a szülőktől a pszichiáter szerző, aki könnyed stílusú, szórakoztató könyvével bizonyára sok magyar olvasót is megnyer módszerének.

Sok mindenről híresek a franciák, de arról eddig keveset hallottunk, hogy milyen nagyszerűen nevelik a gyerekeiket. A francia gyerekek állítólag nagyon hamar átalusszák az éjszakát, képesek türelmesen várni, meghatározott időpontokban étkeznek, a szülők nyugodtan elvihetik csemetéiket egy étterembe, nem kell attól tartaniuk, hogy a kis komisz jelenetet rendez. Ilyen csak a mesében létezik – sóhajthat fel a kialvatlansággal és a gyermek szeszélyeivel küzdő magyar szülő. Ne aggódjunk, nem vagyunk egyedül, ugyanilyen hitetlenül csóválják a fejüket angol vagy amerikai szülőtársaink is. Egyikük, bizonyos Pamela Druckerman azonban úgy döntött, hogy utánajár, mitől más a francia gyermeknevelés, mint az angolszász. Megdöbbentő élményeit a Nem harap a spenót – Gyermeknevelés francia módra című könyvében írja le. A házassága után Párizsba költöző újságíró hamarosan maga is a gyermeknevelés rögös útjára lépett. A terhesség alatt és után is falta a szakirodalmat, internetes fórumokon tájékozódott a legújabb trendek felől, kikérte majd’ minden amerikai ismerősének a tanácsát a helyes gyermeknevelés fortélyairól. Mindeközben folyamatosan szembesült azzal a ténnyel, hogy a franciák másként gondolkodnak a szülő-gyermek kapcsolatról: mintha ők ezernyi szakvélemény nélkül is tudnák azt, hogyan kell helyesen gyereket nevelni. Beszélgetések százain, francia szakemberekkel készített interjúk sokaságán keresztül szedegeti össze a szerző azokat az egyszerű (és valljuk be roppant ésszerű) szabályokat, amelyeket a francia szülők többsége követ. A recept valójában nagyon egyszerű: csak boldog szülők nevelhetnek boldog gyerekeket. Ha a gyerek nem alszik, a szülő is kialvatlan, ha a gyerek türelmetlen, a szülő is az lesz. A franciák hisznek abban, hogy a gyermeknek már egészen kicsi korától kezdve mindent el lehet mondani, mert megérti. Ha türelmesen és kellő határozottsággal mondjuk neki, mit szeretnénk, akkor megérti, és e szerint fog viselkedni. Ez a gondolat az 1970-es évektől kezdve egyre nagyobb hatással bíró Francoise Doltónak köszönhető, a francia szülők mindmáig ebben a szellemben nevelik gyermekeiket. Pamela Druckerman számos területen párhuzamot von a francia és az angolszász nevelési szokások között, őszintén beszél saját küzdelmeiről, bukásairól és sikereiről, de minden alkalommal azt kell megállapítania, hogy a francia modell hatékonyabb, hosszú távon több sikerrel kecsegtet.

Az óvoda és az alsó tagozat védett világából kilépve ötödik osztály környékén szembesülnek a rideg iskolai élettel a diákok. Az eddig tyúkanyóként róluk gondoskodó óvó-, tanítónénik helyett tanáraik lesznek, akiktől hiába várják el a megkülönböztetett figyelmet, türelmet, időt. Maguknak kell megoldaniuk az iskolai problémáikat, egyedül – jobb esetben szüleikkel, barátaikkal közösen – bogozzák és csomózzák ki az emberi kapcsolatok kusza szálait. A személyiségfejlődésben kritikus időszak ez, olyan lelki, etikai problémákkal szembesülnek, amelyeket nem szívesen mondanak el a felnőtteknek, legbelül érzik, hogy valami nincs rendben, de még nem elég felkészültek arra, hogy megtalálják a helyes választ. A Móra kiadó lélekdoki sorozata a 9-11 éves korosztály lelki problémáira kínál mesés megoldást. A keserű pirulát édes csomagolásban kínálva rövid, a kiskamaszok nyelvén szóló történeteken keresztül mutatnak be egy-egy kényes kérdést, és kínálnak megoldásokat. Pacskovszky Zsolt (író, műfordító) és Rigler Ilona (pszichiáter) közös munkája révén született meg az első két kötet az iskolai megfélemlítésről (Hogyan élheted túl, ha rád száll az osztály?), valamint a szülők válásáról (Hogyan élheted túl a szüleid válását?). A mintát a kiadó egy korábbi sorozata, a Tabu könyvek adhatta, ám míg a nagyobb kamaszok számára indított sorozat esetében egyértelmű a célközönség és a kiadvány viszonya, addig a lélekdoki esetében kicsit bizonytalan, miként is fog eljutni az amúgy jól megírt és hasznos tanácsokkal függelékelt könyvecske a problémával küzdő diákokhoz. Hiszen a 9-11 éves korosztály még nem önálló könyvvásárló! Valószínűleg csak a gondos, figyelmes szülők azok, akik egy, a válásról szóló könyvet megvennének gyermeküknek, akinek éppen az a problémája, hogy a szülei válnak. Akkor hát mégis hogyan jut el az olvasóhoz a lélekgyógyító olvasmány? Talán az iskolai könyvtárosokban, nyitott gondolkodású pedagógusokban bízhatunk: ők fogják a diákok kezébe adni ezeket a könyveket – mert nagy szükség van a jó tanácsra.

Pompor Zoltán

Kevin Leman: Péntekre új gyerek, Harmat Kiadó, 294 oldal, 2500 Ft; Pamela Druckerman: Nem harap a spenót, Libri Kiadó, 352 oldal, 3490 Ft; Pacskovszky Zsolt-Rigler Ilona: Hogyan élheted túl, ha rád száll az osztály? Móra Könyvkiadó, 56 oldal, 1890 Ft; Pacskovszky Zsolt-Rigler Ilona: Hogyan élheted túl a szüleid válását? Móra Könyvkiadó, 64 oldal, 1890 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Rovat további hírei:
Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Könyvhét 2020/4. szám címlapjaÉS Páratlan oldalKőszeghyA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó leszmacskarácsonyMMA
Belépés