A felnőtt-gyerek viszony leghitelesebb ábrázolója volt

Könyvei aktualitását talán annak köszönheti, hogy lecsupaszított mondataival, a lehető legegyszerűbben, ám sok humorral, emberséggel és iróniával ábrázolja felnőttek és gyermekek kapcsolatát. Olyan őszintén, ahogyan csak a gyerekek beszélnek. Ami ma is telibe talál kicsit és nagyot. Halálának tízedik évfordulójára készülve a Móra Kiadó egész éves programsorozatot indított útnak, országjáró kiállítással, rajzversennyel, meseíró- és színjátszó pályázattal. A személyes emlékekről fiát, Janikovszky Jánost kérdeztem, aki üzletemberi tevékenysége mellett a Janikovszky Éva Irodalmi Alapítvány elnöke, valamint a Móra Kiadó főtulajdonosa és vezetője. Az évfordulóra meghirdetett programokról pedig Kovács Zsanett, a kiadó marketing- és kommunikációs szakembere beszél, aki programsorozat főszervezője.

- Milyen családból jött Janikovszky Éva az irodalomba – kérdeztem Janikovszky Jánost.

- Nem származott irodalmár családból, ha erre gondol: dédszüleim annyiban kapcsolódtak az irodalomhoz, hogy Szeged főutcájában volt egy könyv- és papírkereskedésük, amelyhez nyomda és könyvkötészet tartozott. Néhány éve fedeztük fel, hogy Bartos Lipót még képeslapokat is adott ki. Móra Ferenc nagy tisztelettel nyilatkozott Bartos Lipótról, a könyvkereskedőről. Dédanyám eltette Móra dedikált fényképét, amelyet a család ma is nagy becsben tart. Közel voltak tehát a könyvszakmához. Anyu édesapja újságíró és autóversenyző volt, de a szülők korán elváltak. Nagymamám új férje valódi polihisztor volt: zenét szerzett, több hangszeren játszott, szöveget és verseket írt, újságíróskodott, és legalább három nyelven beszélt. A Szegedi Szabadtéri Játékok szervezésében is részt vállalt. Azután ők szintén elváltak, de később is sokat járt hozzánk, ő volt az én nagypapám, vagyis családi becenevén Kisapám, alias Kálmán bácsi. Rendkívüli fantáziával bírt: órákig mesélte nekem az Amazonas rengetegeiben és egyéb távoli tájakon játszódó történeteit és én nem tudtam megunni. Nemcsak rám volt elementáris hatással, hanem anyámra is annak idején. Anyu naplójában többször említi, miként vitte el őt Kálmán bácsi a Szegedi Szabadtéri Játékok próbáira, nyitotta fel a szemét a kultúrára. Naplójából kiderül, hogyan kísérletezett már kisiskolásként a különböző irodalmi stílusokkal. Érettebb gondolatai voltak, mint egy mai tizenévesnek, persze az is lehet, hogy mindez csak az 1940-es évek szellemének köszönhető.

- Hogyan lett az érdeklődő kamaszlányból írónő?

- Az első komoly írása a Móra Kiadónál jelent meg, amikor Fazekas Anna, az Öreg néne őzikéje szerzője, a kiadó akkori vezetője megbízta, hogy a víz körforgásáról írjon egy könyvet. Ebből a házi feladatból lett a Csip-csup című első kötete, amelyet még Kispál Éva néven jegyzett.

- Szokatlan, hogy egy ilyen kaliberű tehetség „csak” gyerekkönyveket írt.

- Talán abból a helyzetből fakadt, hogy a Móránál dolgozott, ahol a gyermekirodalom nagyjaival került kapcsolatba. Másrészt úgy gondolom, teljesen normális dolog, hogyha az embernek gyereke van, akkor a gyermekműfajban is kipróbálja magát. És neki akkor ott voltam én. Egyébként pedig – sokakhoz hasonlóan - az volt a véleménye, hogy nincs gyermek- és felnőttirodalom, csak irodalom, amelyben vagy jó vagy rossz művek születnek. Édesapám halála után, ami nagyjából egybeesett az én egyetemi tanulmányaim befejezésével, egyébként nem írt több gyermekkönyvet. Nem szakadt el ugyan a felnőtt-gyerek kapcsolat témájától, hiszen első felnőtteknek szóló könyvében, A lemez két oldalában is sokszor köszön vissza, de már a felnőtt szerep kezdett dominálni. Későbbi írásaiban, a 90-es években pedig a hétköznapi témák kerültek előtérbe, melyeket nagyobb részt napilapoknak, magazinoknak írt megrendelésre. Ezekből álltak össze később felnőtteknek szóló kötetei.

- Az Ön gyermekkorának élményei implicit megjelennek a könyvekben? Ráismer esetleg jelenetekre, figurákra, helyzetekre?

- Azt hiszem, igen. Utólag már én is látom, hogy a fő gyerekszereplő általában fiú és annyi idős, mint én voltam akkor. Az első könyvében a kisfiú azon elmélkedik, hogy mit dolgoznak a szülei. Ez a fiú a következő történetekben már nagyobb, és mire eljutunk a Kire ütött ez a gyerekhez?, addigra egyértelműen kamasz. A klasszikus könyvekben nincs is neve a kisfiúnak, vagy ez nem lényeges. Anyu nem teremtett egy sajátos világot és figurát, a gyereket általában akarta megragadni. Az Akár hiszed, akár nem című kötetben a mi családi fotóink szerepelnek, a figurákban felismerhetők a családtagok. Az is érdekes, hogy a mi családunkhoz hasonlóan az általa megjelenített családok is mindig mikrocsaládok: apa, anya, gyerek, esetleg egy testvér, egy-egy nagyszülő. De nem tolonganak a rokonok, a nagynénik.

- Gyerekként olvasta és értékelte az édesanyja könyveit?

- Őszintén szólva, nem nagyon. Onnan tudtam, hogy Anyu talán híresebb ember lehet, hogy a közértben félretették nekünk a banánt, meg a vietnámi sós mogyorót. Apu volt a lektor, mindig ő kapta meg az elkészült kéziratot. Mint látja, végtelenül lecsupaszított mondatokból állnak a történetek. Persze tudtam, hogy mikor jelent meg egy-egy új könyv, de nem éreztem át ennek a jelentőségét. Ami alátámasztja írásai nagyszerűségét, illetve kortalanságát, hogy halála óta is folyamatosan érdeklődnek  Japántól Brazíliáig, Kínától Oroszországig, Svájctól Szerbiáig a könyvei iránt és nem telik el úgy év, hogy 2-3 országban meg ne jelenne néhány műve. Úgy gondolom ennél kézzelfoghatóbb bizonyíték nincs.

- Mikor ébredt rá, hogy egy nagy író van a családban?

- Amikor egyetemista lettem és Apu meghalt. Attól kezdve elsőként nekem adta oda az elkészült műveit. De én soha nem vettem magamnak a bátorságot, hogy kritizáljam. Egyébként nem éreztem különlegesnek, amit írt. Aztán érett felnőttként persze alaposan megváltozott a véleményem.

- Milyen volt Janikovszky Éva, az édesanya? Odaült esténként az ágya mellé és mesélt?

- Mindig azt mondta, hogy neki nincs gazdag fantáziája és nem tud olyan történeteket kitalálni, mint a nagypapa, Kálmán bácsi. Ennek bizonyos mértékben ellentmond, hogy vannak az életművében olyan mesék, mint az Égigérő fű, amelyből Palásthy György rendezett filmet, 2013-ban pedig színpadra állította a Pesti Magyar Színház. Persze ennek is megvan a maga valóságalapja, ráismerek benne a szegedi házra, ahol született és ahol én is gyakran nyaraltam. A történet szereplői hús-vér emberek. Visszatérve a kérdésére: nem, nem mesélt az ágyam mellett. Ha odaült az ágy szélére, inkább verset mondott. József Attilát, Radnótit, Szabó Lőrincet, Weörest és Zelket szavalt, nyilván sok felnőtt verset is.

-  Hogyan készültek az évfordulóra – kérdeztem Kovács Zsanettet.

-  Az évforduló kapcsán elindult egy országjáró kiállítás, amely Szolnoktól Szombathelyig 11 helyszínen mutatkozik be, most éppen Balatonalmádiban van.

-  Mit mutatnak meg Janikovszky Évából?

- A kiállításon az idegen nyelvű könyveken, grafikákon kívül megtalálhatók az író kevésbé ismert fotói, írógépe, díjai, gyerekkori naplóinak részletei, a nevét viselő alapítvány által adható irodalmi díj, a Bertalan és Barnabás című művéből készült bábelőadás kellékei, az Égigérő fű című filmmel kapcsolatban fellelhető képek, illetve a Pesti Magyar Színház által idén bemutatott színházi változatból származó makett és jelmeztervek. Megpróbáltuk kicsit személyesebbé tenni a kiállítást, például közzétettük az írónő eddig publikálatlan, gyerekkori és felnőttkori fotóit. Több mint harminc nyelvre fordították le a könyveit, vannak kiadások, amikről nem is tudtunk, valóságos kutatómunkával leltünk csak rájuk, ezeket is bemutattuk.  A látogató bepillanthat Janikovszky Éva gyermekkori naplójának másolatába is, ami hihetetlen izgalmas dolog, az alapvető stílusjegyek már akkor, általános iskolás korában fellelhetők. A látogatók egy húszperces filmet láthatnak, amely az író életével kapcsolatos fotókat, riportrészleteket, illetve az MTV által ritkán sugárzott animációs filmrészleteket tartalmaz (Az én családom, Felelj szépen, ha kérdeznek,  Kire ütött ez a gyerek?, Jó nekem! mindegyik rendezője Vajda Béla) Reméljük, a jövőben az MTVA is vetíteni fogja a filmeket a gyerekcsatornáján.

- A kiállítás anyagát a legkisebbek számára is izgalmas módon igyekeztek előkészíteni, és az érdeklődő tanárok számára alternatív irodalomóraként ajánlották a programot. Mik a tapasztalatok, mekkora az érdeklődés?

- A könyvtárosok, a tanárok és a szülők egyértelműen lelkesen álltak a dologhoz. Úgy tűnik, hogy a harmincas, negyvenes korosztály, a szülők, akik maguk is Janikovszkyn nevelkedtek, fontosnak tartották, hogy a gyerekeik is megismerjék az írónőt. A fiatalabb szülők kevésbé érdeklődnek. A filmrészletek sok gyereket arra ösztönöznek, hogy a könyvet kikölcsönözzék a könyvtárból. Szolnokról például jelezték, hogy az iskolai könyvtárból az összes Janikovszky könyvet kivették.

- Nyáron nincs iskola, nincs alternatív irodalmi óra. A nyári helyszíneken hogy funkcionál a kiállítás?

- Június elején, az Ünnepi Könyvhét alkalmából Székesfehérváron járt a kiállítás, ahol az országos megnyitó volt. Ott nagyon élénk érdeklődés volt az anyag iránt, rengeteg óvodás is iskolás csoport látogatta meg. Augusztus közepéig pedig a balatonalmádi könyvtárban van a kiállításunk, ami a vízpart mellett van, és a turizmus miatt nyáron sokkal intenzívebben látogatják, mint az év más szakában. Utána Kecskemétre megy az anyag, ahol egy fesztivál keretében nyitják meg, és marad még a tanév elejére is.

- Úgy hírlik, hogy a kiállítás nem zár be év végén.

-  Számos városból jelentkeztek, hogy vigyük el hozzájuk is az anyagot. Még nincs meg a pontos menetrend, de biztos, hogy 2014-ben is egész évben vándorolni fog a kiállítás és az első határon túli helyszínek is sorra kerülnek.

- Július 14. Janikovszky Éva halálának évfordulója, és 17-én a New York Kávéházban rendeznek egy estet az emlékére.

- Sokféle kezdeményezésünk van, ami arra tesz kísérletet, hogy eljuttassuk az írásait a közönséghez. Mert nemcsak a gyerekirodalomban volt zseniális, hanem a felnőtteknek szóló írásaiban is, noha ezt kevésbé ismerik. A Katona József Színházban óriási sikerrel mutattuk be a Lemez két oldala című felolvasóest, aminek tervezzük a folytatását. Ennek kapcsán jött a gondolat, hogy a New York Kávéházban, ahol már intenzíven működik a Művészpáholy, lehetne egy Janikovszky estet tartani. A július 17-i emlékesten barátok, tisztelők, kollégák, és a fia, Janikovszky János emlékezik rá. Gálvölgyi János az írónő közelebbi barátai közé tartozott. Ullmann Mónika gyermekszínészként 1979-ben játszott az Égig érő fű című mesefilmben. Rigó Béla költő, író, szerkesztő 1965-től volt a Móra Könyvkiadó szerkesztője, Janikovszky Éva kollégája, barátja. Horváth Lili színművész az esten Janikovszky Éva felnőtt írásaiból olvas fel részleteket Végül, a Kávéház kezdeményezésére posztumusz Törzsasztal átadásával is emlékezünk rá.

-  A gyerekek közül a nagyobbakat slampoetry bemutatóval, a kisebbeket különböző pályázatokkal igyekeznek rábírni Janikovszky Éva műveinek olvasására.

- Az idei Könyvfesztiválon nagy érdeklődés kísérte a Janikovszky művekre írt slampoetry bemutatót. A kisebbeknek kiírt rajzpályázatra 1800 pályamű érkezett, az mesepályázatra is rekordszámú, több mint 1200 írás futott be, és kíváncsian várjuk a színjátszópályázat eredményét.

-  Milyen további tervek vannak a Janikovszky-hagyaték továbbvitelére?

- Jövő évben elkészül dr. Komáromi Gabriella kismonográfiája Janikovszky Éváról, és ősszel sor kerül a Janikovszky-díj átadására is. Tervezzük egy Janikovszky emlékszoba létrehozását is, mert a szobája a mai napig érintetlenül áll.

Szénási Zsófia