Móra Kiadó
újdonságok
Mélytengeri Mentőcsapat
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Csibi
tűzoltó lesz
Móra Kiadó <br> újdonságok Mélytengeri Mentőcsapat Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Csibi<br>tűzoltó lesz
Könyvhét folyóirat

Látogatás Iróniában – Adogatás Gerlóczy Mártonnal

Mátraházi Zsuzsa - 2013.02.21.

Azt hittem, dőlni fog belőle a szó. Hogy – akár a mindennapi szlengből is merítve – derekasan kifejti véleményét, mintha regényt írna. Bár, ha jól meggondolom, a párbeszédek a könyveiben is pattogósak. Gyors adok-kapokon alapulnak. Beszélgetésünkkor is sebesen pattogott egyik térfélről a másikra a labda, hol magasra dobta, hol leütötte valamelyik fél.

De nem is történhetne másként ez a magyar irodalomba az Igazolt hiányzással 2003-ban rendhagyó pályán érkezett friss hangú Gerlóczy Mártonnal, akiről egyik első, neves méltatója írta: „1981 augusztusában született Budapesten, ám a hagyományos értelemben vett életrajz megírásának szándéka ezzel akadályba is ütközik, hiszen nagyjából az anyakönyvi kivonata volt az utolsó megszerzett papír, amellyel büszkélkedhet.” A szerzőnek azóta is gyakran sikerült polgárt pukkasztania.  Elszegődött a nagycsarnokba, hogy élményt gyűjtsön A csemegepultos naplója című kötetéhez, most tavasszal pedig kiadta az első bolgár-magyar plágiumregényt, és – nehogy vizsgálóbizottság felállításával kelljen vesződni – eleve bevallotta a szellemi termék eltulajdonításának tényét. Majd sietve megjelentette a Check-in című kötetet, beszélgetésünk fő tárgyát.

Ez afféle XXI. századi útinapló?

– Lehet különálló írásoknak is tekinteni őket, hiszen eleve úgy jelentek meg a Mozgó Világban, de az biztos, hogy útleírások.

– Méghozzá tipikus magyar látásmód szerintiek: Los Angelestől Kingstonon, Norvégián, Prágán és Békéscsabán át Tokióig mind a tíz helyszínen megtalálta a kritizálnivalót.

– Annyi olyan könyvet írnak, ahol elolvashatja bárki, milyen csodálatos ország ez meg az, mikor és hogyan települtek le a lakosai. Ezt a munkát elvégzik helyettem mások, én megírtam, amit a megéltem. Persze a kritika mellett beszámoltam arról is, ami tetszett.

– Élménybeszámolóval van dolgunk, vagy irodalmi alkotással?

– Remélem, hogy irodalmi élménnyel.

– Pontosítok: milyen a tényszerű és a fikciós részek aránya?

– Csak azt tartom érvényesnek, ha az ember a vele történt dolgokat írja meg. Ha nem történik semmi, akkor megtalálja a módját, hogy élményeket szerezzen, mint a csemegepultosról szóló könyv esetében tettem. Abban azért volt bőven fikció, a mostaniban kevesebb akad. Néhol azért elkalandozott a fantáziám, de csak annyira, amennyire ott, a helyszínen elkalandozott.

– Amikor például Harrison Ford pénzt akar adni a csóró magyar írónak Bora-Borában?

– Igen, és ebből is látható: amikor elrugaszkodom a valóságtól, teljesen egyértelművé teszem az olvasó számára, hogy a képzelet világában járunk.

– Miért nem eleve Gerlóczy Márton utazik a könyvbeli Lajos helyett a testvérével, Jenővel, ha konkrét tények köszönnek vissza a lapokról?

Azon a bizonyos születési anyakönyvi kivonaton hivatalosan Márton Lajos vagyok. De mivel az egyik utazás nyolc évvel ezelőtt volt, a másik meg tavaly, nem mindig ugyanazzal a Lajossal találkozunk. Ráadásul utazáskor egy kicsit mindig elszabadul a pokol, de ezt az énemet is vállalom. Itthon egészen másként viselkedem.

– Ott iszik, dohányzik, és abban sem biztos, hogy a repülőtéri vizsgálaton negatív lesz a drogtesztje, itthon pedig sportos életmódot folytat, biciklivel jár…

Nem izmosodás céljából biciklizem, hanem mert drága a villamos. Utoljára ötödikes koromban volt bérletem. Ami az élvezeteket illeti, persze, itthon sem élek szent életet, de nem is olyan őrült tobzódásban telnek a napjaim, mint amikor külföldön vagyok.

– A villamosjegy drága, a repülőjegy meg nem az? Végül még úgy gondolja a közönség, hogy írásból akár meg is lehet gazdagodni.

Katasztrofálisan alacsony a kereset, még úgy is, hogy nem alapítottam családot. Ha gyerekeim lennének, állásba kellene mennem, akkor viszont nem tudnék írni. Az első három-négy utazást a könyveim jogdíjából fedeztem, meg egy negyedgarzonnyi örökségből. Ha szokványosan döntök, most volna egy kis garzonom, a fele egekig szökött kamatú hitelből. Lehet, hogy így jobban jártam. A lakáskérdést meg majd csak megoldom valahogy.

– Tényleg magasak a világjárás költségei. Pedig nemegyszer rokonlátogatóba ment.

– Akkor lehet a legtöbbet költeni. Meg kell hívni őket ide-oda, ki kell fizetni az általuk talált „olcsó” hostelszobát, mert a lakásukba nem teheti be az ember a lábát. Igaz, előtte éveken át nála aludtak nyaranta, ették a pörköltjét, itták a sörét, darabokra törték részegen a biciklijét… Ilyen a dolgok rendje. Igaz, azóta ez a kuzin már nem áll velem szóba. Egy németországi nagybácsikám volt olyan kedves, lefordította neki a trondheimi beszámolómat. De sebaj, olyan nagy a család, hogy fel sem tűnik, ha valakik nem beszélnek egymással.

– Ironizáló hajlama már gyerekkorában is kitűnt?

– Igen, de nem díjazták. Nyolc iskolába jártam, vagy én álltam tovább, vagy kirúgtak. Nem is érettségiztem le. Szerintem az is az írói pálya felé terelt, hogy így egyedül lehet dolgozni.

– A szarkazmus is családi örökség?

Anyai nagyapámtól, a szobrász Mészáros Dezsőtől tanultam el. Rettentő jó humora volt. A szomszédbosszantásra is külön módszere eszelt ki: akkor faragott flexszel, amikor a szél arra fújta a kőport, ahol odaát, a vele rossz viszonyban lévő lakók kiteregették a frissen mosott ruhát.

– Hogy áll a rég beharangozott családregénnyel?

– Folyamatosan kutatom a hozzám kerülő anyagokat, jegyzetelem a leveleket, a megfelelő pontokon helyezem el a naplórészleteket. Még legalább ötévnyi munka kell hozzá. De nem sietem el, mert ha megjelenne, már nem tudnám hozzáilleszteni az esetleg később előkerülő fontos láncszemet. Meg különben is: mit írnék később, ha harmincegy évesen megvolna a családregényem?

– De ugye nem kell öt  évet várnunk a legközelebbi könyvéig?

– Következőnek A létra című kisregényt szánom. A mostanihoz képest filozofikus munka. Egy házról szól, amelyben egy létrát akarok kölcsönkérni május elsején. Egyébként a valóságban is ebben a rémes siralomházban lakom, ahol az emberek nem szoktak beszélni egymással. Valószínűleg el kell hagynom az épületet, ha a könyv megjelenik.

Mátraházi Zsuzsa

Fotó: Szabó J. Judit

 

Gerlóczy Márton: Check-in

Scolar Kiadó, 184 oldal, 2950 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Rovat további hírei:
Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Könyvhét 2020/3. szám címlapjaÉS Páratlan oldal
Belépés