A 2012-es irodalmi Nobel-díj nyertese nagyon szegény parasztcsaládból származik, talán ezért is képes olyan tökéletes pontossággal megragadni mindennapi társadalmi problémákat a díjátadás óta egyre híresebbé váló regényeiben. Magyarországra még nem jutottak el a könyvei. Míg várjuk a fordítást, Mo Jen (Mo Yan) svéd fordítója, Anna Gustafsson Chen mesél, aki az ötvenhét éves kínai írót a legnagyobb irodalmi elismerésig segítette munkájával.

Milyennek találja a mű tüzetes ismerőjeként az elismerésben részesült Mo Jen könyvét? Miről szól a legutóbbi mű?

Mo Jen nem kizárólag ezért a legutóbbi könyvéért kapta a díjat, amelyet amúgy rekord idő, állítólag nem több, mint 43 nap alatt írt meg, méghozzá hagyományos papírra, tintával. Egész munkásságáért, összességében nyerte el az idei irodalmi Nobelt. A legutóbbi regény története, amely svédül is megjelent a Life and Death are Wearing Me Out (Megviselt az élet és a halál) címet viseli, és egy gazdag földtulajdonosról mesél, akit lelőnek a forradalom után, de meggyőzve az Alvilág Urát, mégis visszatér az életbe. Végül, mikor újraszületik, rájön, hogy szamár lett. A regény végigköveti a főhős, Ximen Nao mindhét életét; szamár mivolta után bikaként, disznóként, majd kutya alakban, végül majomként, és ismét emberi alakban születik újjá egy-egy életre, minduntalan ugyanabba a családba. Így az olvasó tulajdonképpen egy családtörténetet követ nyomon, egy ember hét életén, és 50 évén keresztül.

Fordított korábban más Mo Jen-könyvet is?

Igen, szeretem az írásait, jó velük dolgozni. Két előző regényét volt szerencsém svédre fordítani, egy feleség legendás történetét a harmincas évek Ázsiájából, a Red Sorghumot, amelyből filmet is készítettek, és a szintén társadalmi problémákat boncolgató farmerekről szóló Garlic Ballads című regényt. Hozzá kell tennem, hogy bár rengeteg regény szól generációkon átívelő családtörténetekről, apró emberi sorsokról az irodalomtörténet áradatában, Mo Jen stílusa és történetmesélését igazán egyedülállónak, utánozhatatlannak tartom ebben a műfajban.

Milyen Mo Jen irodalmi státusza otthonában, Kínában?

Fontos tudni, hogy nagyon szegény földművelő családból származik. Talán ezért is képes olyan jól érzékeltetni a társadalmi és történelmi nehézségeket. Fiatalon állt be katonának, hogy feljebb léphessen, kiszakadhasson a szegénységből, és lehetőséget kapjon a tanulásra. Végül az 1980-as évek elején kezdett el írni, és történetei révén hamar kiemelkedő és elismert alakja lett hazája kultúrájának.

Milyenek Kínában az olvasási szokások?

Kína azon ázsiai országok egyike, amelyekben rengeteget olvastak és olvasnak ma is az emberek. Természetesen mostanában arrafelé is sokan panaszkodnak, hogy a fiatalok inkább tévét néznek vagy a számítógép virtuális valóságát választják az irodalom egyedi világa helyett, de még így sem lehet okuk panaszra, Kína nagy olvasó nép.

Világszerte mennyire olvasottak vagy akár ismertek Mo Jen művei?

Mo Jen regényei elég olvasottak Kínában és világszerte is, hiszen már a Nobel-díj elnyerése előtt több nyelvre lefordították, és hiszem, hogy most majd egyre ismertebbé válik. A díj vélhetőleg még inkább felkelti iránta a világ érdeklődését.

Milyen volt Mo Jent fordítani?

Mivel már korábban is tolmácsoltam az ő műveit, ismerősként köszönt vissza ez a regény, örömmel vállaltam. Ezt a legutóbbi, Ximen Nao hét életéről szóló könyvet viszonylag hosszú időbe telt lefordítani, részben a hatalmas terjedelme miatt, és persze más elfoglaltságaim is akadtak időközben. Nyelvezete miatt azonban abszolút nem mondható nehéznek a szöveg, a gondolatmenete és a fogalmazásmódja is gördülékeny, így könnyű értelmezni a mondandóját. Talán csak az nehezíti kicsit a fordítói munkát Mo Jen esetében, hogy nehéz eltalálni azt a hangulatot, amely a lehető legtökéletesebben érzékelteti az író közlendőjét a sajátjától olyannyira eltérő megfelelő a svéd nyelven, svéd kultúrában, környezetben.

Találkozott valaha személyesen Mo Jennel? Egyeztettek esetleg, miközben a művei fordításán dolgozott?

Igen, többször is volt szerencsém találkozni vele, például mikor tíz éve először Svédországba látogatott. De a fordítás közben nem kellett túl sokat tárgyalnunk, hiszen a legtöbb segítséget e munkaközben a férjemtől kaptam, aki szintén író, és szintén Kínából származik.

Hol tanult kínaiul, és mennyire nehéz kínaiból fordítani?

Nem anyanyelvem a kínai, Stockholmban tanultam meg, de régóta dolgozom fordítóként. Persze még így sem mondhatom, hogy könnyű egy-egy művet másik nyelvre átültetni, de mindig megtérül a munkára fordított idő és fáradtság, hiszen rengeteget tanul az ember fordítás közben. A kínai nyelv pedig főképp kihívás, mivel a mi északi, germán nyelveink igencsak különbözik az övéktől meg általánosságban az ázsiai gondolkodásmódtól. Náluk sok a rejtett jelentés és jelképes vagy sorok mögé rejtett mondandó, amelyeket a svéd olvasó a kulturális különbségek miatt nem biztos, hogy megért, vagy ugyanúgy értelmez. Erre mindig ügyelni kell. Cserébe viszont valamivel nagyobb fordítói szabadsággal rendelkezem, mint mondjuk egy angol nyelvű regény tolmácsolása esetén.

Hogyan élték meg a Nobel-díj örömét? Az író mellett önre, mint fordítóra, és a megbízást adó kiadóra is gondolok.

A kiadó összes munkatársa hihetetlenül boldog volt! Tudni kell, hogy egy nagyon kis kiadóházról van szó, amely a „nagy halak" árnyékában dolgozik. Rengeteget jelentett nekik, hogy az ő írójuk kapta meg ezt a hatalmas kitüntetést. Én is nagyon büszke és boldog voltam, mert hiszem, hogy Mo Jen valóban kiváló író, és igazán megérdemelte ezt a kitüntetést. Remélem, ezután még több országban fogják lefordítani a regényeit, hogy még többen megismerhessék a távoli Kínából és az Európában kevéssé ismert kínai irodalmi közegből érkező gondolatait.

Kurcz Orsi