Sorozatgyilkosok minden mennyiségben
2012.04.25.
Az elmúlt negyedév krimiterméséből válogatva feltűnik a sorozatgyilkosok aránytalan túlsúlya, úgy látszik, ennek van divatja manapság. De azoknak sem kell csalódniuk, akik a hagyományos detektívtörténeteket kedvelik.
Kathy Reichs
valóban bűnügyi antropológusként dolgozik, ahogy főszereplője Dr. Temperance Brennan is. A most megjelenő Csont és vér
című könyvben a főszereplő ismerős lehet: az írónő művei alapján készült a tévében látható Dr. Csont című sorozat. És éppen ez a regény a nyitódarabja annak a sikerszériának, amely még a megfilmesítést is elhozta az írónőnek. A könyvet inkább thrillernek nevezném, mint kriminek, köszönhetően a meglehetősen naturalista részleteknek. Bár sokan kifejezetten kedvelik a vérfagyasztó részletességgel ábrázolt leírásokat, sokan felháborodnak a könyv és a filmsorozat különbségein. Fontos ezért kiemelni, hogy a könyv csak megihlette a filmkészítőket, a filmsorozat nem követi a könyveket.
Miután házassága tönkrement és sikeresen kilábalt alkoholizmusából Temp Kanadába költözött, és Montrealban dolgozik törvényszéki antropológusként. Egy építkezésen szemeteszsákba csomagolt emberi maradványokat találnak, melyek elemzése során rossz érzés kezd motoszkálni a doktornőben. A holttest felidéz benne egy korábbi gyilkosságot, és arra kezd gyanakodni, hogy sorozatgyilkosságról van szó. Természetesen beigazolódik a sejtése, ennek a gyilkosságsorozatnak a megoldását olvashatjuk az érdekfeszítő kötetben.
A méltán népszerű John Grisham
(többek között A cég, A Pelikán ügyirat, a Siralomház szerzője) Vallomás
című legújabb kötete nem szabályos krimi. A gyilkosság ugyanis több, mint tíz évvel korábban történt: Texas államban, Slone-ban elraboltak egy gyönyörű, fehér lányt, akinek a holtteste a mai napig nem került elő. A regény cselekményének kezdetén egy hét van hátra a fekete gyilkos halálos ítéletének végrehajtásáig. Csakhogy a tetthelytől pár ezer kilométere, Kansasban besétál egy Boyette nevű ember Keith Schroeder tiszteletes parókiájára, azzal a felkiáltással, hogy valójában ő követte el a gyilkosságot, és meg tudja mutatni, hol van a lány eltemetve. Így kezdődik Schroeder tiszteletes versenyfutása az idővel, hogy elérje a célját: minél előbb Slone-ba juttatni Boyette-et, aki ráadásul halálos beteg, számtalanszor volt már börtönben nemi erőszakért, és most sem hagyhatná el az állam területét. Az izgalmas események közepette megismerkedhetünk az amerikai jogrendszer visszásságaival, hogyan kényszeríthet egy rendőr olyan bűntény beismerésére valakit, amit nem követett el, hogyan érheti el az ügyész, hogy a gyenge lábakon álló vád ellenére halálra ítéljék az elítéltet. Van-e, lehet-e létjogosultsága a halálbüntetésnek, amikor ilyen „tévedések” is előfordulhatnak? Érvek és ellenérvek egy letehetetlenül lebilincselő könyvben.
Nem ma kezdte a krimiírás a számos díjjal büszkélkedhető amerikai Sarah Paretsky,
de ez a szép külsejű és talányos című kötet az első, amely magyarul is napvilágot látott. A testművésznő
nyomozónője V. I. Warshawski nem olyan, amilyennek várnánk: 50 körüli, magának való, whiskyt vedelő, inkább férfias, mint vonzó nő. Akaratán kívül belekeveredik egy gyilkosságba, a karjai között hal meg egy lány, aki minden este ugyanazt a portrét rajzolta a testművésznő testére. A testművésznő ugyanis minden este fellép a chicagói Club Gouge-ban, felkínálja testét a közönségnek, hogy fessen rá, amit akar. A művészi akciónak vagy sima sztriptíznek is minősíthető fellépés furcsa alakokat vonz a bárba. Köztük van Chad, a veterán iraki katona, akit, bár kómába esett, a rendőrség magától értetődően gyilkosnak tart. De Chad szülei megbízzák Warshawskit, nyomozza ki, mi is történt valójában. A gyilkosság szálai messzire vezetnek, az iraki szál mellett találkozhatunk titkolt homoszexualitással, egy mindent szennyes titkot elhallgató családdal, titokzatos bártulajdonosnővel, és a kiismerhetetlen testművésznővel. A történet roppant modern, a nyomozónő a LifeStory nevű internetes adatbázisban néz utána mindenkinek, miközben blogokat böngész és az iPodján pötyög. A könyv alapötlete egyedi, de a kidolgozás néhol kívánnivalót hagy maga után, így nem mindig hozza azt izgalmi szintet, amit egy krimitől elvárhatnánk.
John Sandford
bizonyára Magyarországon is jelentős olvasótáborral büszkélkedhet, és méltán, ahogy ezt a legutóbbi műve, az Elásott préda
is bizonyítja. A kötet külseje a hajdan volt IPM könyveket juttatja az ember eszébe, és azokat az igazán jó kis krimiket, amelyek a sorozatban napvilágot láttak. Szerencsére – bár ez a külső kissé idejétmúlt – ez a Sandford kötet is megállná a helyét közöttük. Izgalmas cselekményvezetés, kellően visszafogott ábrázolásmód (nem tocsog minden a vérben), szimpatikus nyomozók. Ismét egy sorozatgyilkost kell elkapni, aki ráadásul egy ideje felhagyott a gyilkolással. Csakhogy megint csak egy építkezés során rábukkannak két kislány holttestére. A helyszín rácáfol arra, hogy az a hajléktalan skizofrén lett volna a gyilkos, akire valaha ráhúzták a vizes lepedőt. Lucas Davenport, Sandford visszatérő figurája, ifjú rendőr volt még ezen gyilkosságok elkövetésekor, és bár érezte, hogy valami nem stimmel a skizofrén gyilkos teóriájával, az előrejutása érdekében és sok eszköze nem lévén, szemet hunyt a kényelemes megoldás fölött. Ám a holttestek megtalálásakor már egészen más a helyzet: van módja és lehetősége is, hogy a gyilkos nyomába eredjen. Izgalmas, fordulatos, kellemes kikapcsolódást nyújtó könyv.
Jo Nesbø
t nem kell a magyar közönségnek bemutatni. Töretlen népszerűségnek örvend, és a jó hírére ez alkalommal is rászolgál. Üdítő végre nem amerikai krimit kézbe venni, főleg úgy, hogy a kellemes tavaszban olvashatunk az állandóan zord időjárásról, lavinákról és hóviharokról. Ebben a regényben is sorozatgyilkost keres régi ismerősünk Harry Hole, bár ez egy különleges fajta, nem a szokásos motivációk vezérlik. Harry a Hóember-ügy után Hongkongban próbálja alkoholfüggését némi hasis fogyasztásával gyógyítani, amikor nyomára bukkan a norvég rendőrség, és a segítségét kéri. Harrynek nem nagyon fűlik a foga a hazamenetelhez, de kiderül, hogy édesapja épp haldoklik. Ám ha mindez nem lenne elég, nyomozását a norvég rendőrség ügyosztályai közötti belviszály is nehezíti, így eleinte lényegében titokban, egy alagsori pincében kell dolgoznia. Segítségére van egy fiatal hölgy, bizonyos Kaja Solness, akivel remekül tudnak együtt dolgozni, sőt lassacskán legyőzve minden váratlan akadályt, össze is melegednek. Olvasmányos, izgalmas könyv, igazi csemege a krimikedvelőknek. A végén számtalan csavar után természetesen fény derül rá, ki a gyilkos, sőt arra is, hogy a a Solnesst „Szulnesz”-nek kell ejteni!
Kathy Reiches: Csont és vér, Ulpius-ház, 2011, 542 oldal, 3499 Ft; John Grisham: Vallomás, Geopen Könyvkiadó, 2011, 528 oldal, 3990 Ft; Sarah Paretsky: A testművésznő, Európa Kiadó, 2012, 524 oldal, 3200 Ft; John Sandford: Elásott préda, JLX Kiadó, 416 oldal, 3150 Ft; Jo Nesbø: Leopárd, Animus Kiadó, 2012, 560 oldal, 3980 Ft
Jolsvai Júlia
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből:
A vérzés hiánya – Annie Ernaux: Lánytörténet
Tűzön-vízen át – Mark Haddon: A Delfin
„A legaljasabb és a legnemesebb dolgokra egyaránt képesek vagyunk” – Bene Zoltán
A határozottan szív alakú szirom – Interjú Géczi Jánossal
Különleges emlék egy csodálatos nagymamáról – Beszélgetés Finy Petrával