Növényneveink enciklopédikus feldolgozásban

A szerzőt, a Budapesten 1953-ban született Rácz Jánost elsősorban a nyelvtudomány művelői ismerik, különösen a Magyar Nyelvőrben megjelent tanulmányai révén. “A magyar nyelv halnevei” (1996) című munkája megbízható kézikönyv, s jelentősek szűkebb hazájával, Balatonfüreddel foglalkozó művei is.
Rácz jelen, több évtizedes kutatómunkájának eredményeit összefoglaló könyve, növényneveinket feldolgozó enciklopédiája 760 szócikkben 1030 növénynév eredetét, etimológiáját ismerteti, és összefoglalja a növényről a legfontosabb tudnivalókat. Ezek a számok népünk etnobotanikája szempontjából, de a botanikatörténetet is figyelembe véve óriásinak tűnnek. A lenyűgöző adatgazdagság a botanika iránt érdeklődő filológust éppúgy zavarba ejti, mint a filológia iránt érdeklődő botanikust.
Egy környezete növényvilága iránt érdeklődő közösség tapasztalati ismeretanyaga hosszú válogatás eredménye. A több ezer lehetőség közül (például a nálunk vadontermő kb. 3000 virágos növényfaj közül) csupán annyit használtak fel táplálékként vagy gyógynövényként, amennyivel eredményeket értek el (kb. 300 fajt). Nagyjából ennek megfelelően egy adott vidék vadontermő virágos növényeinek mintegy 10%-ának van népi neve. Az elnevezések hiányának legfontosabb oka egyrészt az érdeklődés hiánya, másrészt pedig, hogy a népi differenciáló képesség elmarad a tudományostól. Nagy részletességgel és nagyobb tájegységeken végzett újabb vizsgálatok (magyar nyelvterületen áttörést jelentett Péntek János és Szabó Attila kalotaszegi etnobotanikája, 1985) jobb eredményeket mutatnak. Univerzálisan is megfogalmazást nyert, hogy a növényvilág felosztásakor a nem földművelő kultúrákban egy-két száz generikus (nemeket számontartó) taxon használatos, míg a földművelőkben több száz, akár közel ezer generikus taxon. (A taxonok nem jelentenek külön szavakat, a taxonok jelentős része körülírással van megadva.) Tehát a földművelés során elsajátított botanikai tudást az illető kultúrák kiterjesztik a vadon termő növényekre is.
Ezeket a tényeket figyelembe véve, Rácz János munkája a magyar kultúrában botanikatörténeti és etnobotanikai szempontból különös gazdagságot regisztrál. A népi és tudományos növénynevek felsorolásával és ezek kultúrtörténeti szemrevételezésével segít a növények megismerésében. Részletesen ismerteti gyógyászati, élelmiszeripari tulajdonságaikat, megemlíti díszítőművészeti és irodalmi kapcsolataikat. Priszter Szaniszló, Stirling János és Vörös Éva közelmúltban megjelent összefoglaló munkái után újabb bizonyítékot tarthatunk a kezünkben arról, hogy a magyarság növényismerete világviszonylatban is jelentősnek minősíthető.

K. S. A.

Rácz János: Növénynevek enciklopédiája. Az elnevezések eredete, a növények élettani hatása
Tinta Könyvkiadó, 812 oldal, 5990 Ft