„Itt van a város, vagyunk lakói”
Ígéretes, mi több sikergyanús sorozatot indított útjára a Fekete Sas Kiadó: budapesti kultúrtörténeti séták hosszú sorára invitálja olvasóit abból a jogos feltevésből kiindulva, hogy a vanderful
magyar főváros patinás, kiglancolt és/vagy lepusztult (udvariasabb megfogalmazásban: elhanyagoltan ódon) tájai és házai hallgatagon őrzik a csodát, a város és az ország izgalmas, felemelő, vagy szánalmasan kisszerű históriáját, a mindenkori megrögzött városlakóknak a városhoz, röghöz kötöttségét vagy éppenséggel örök bolyongását kerületről kerületre, házról házra. S hogy mindez a néma szépség és kín és küzdelem elmondható, mert korábbi emlékezésekből, már megszületett könyvekből, falakra ünnepélyesen kitett (s időszakonként megrongált, elpusztított) emléktáblákból, szobrokból, valaha friss újságok tengermélyéből összeszedhető, összefoglalható, vagyis a némán emlékező urbánus táj, a kősivatag, az utca, a tér, a ház megszólaltatható. Kevésbé emelkedett stílben: a nemzetközi turizmus kedvelt Budapestje – amely mostanság sok okból ugyan nem éppen a legfrekventáltabb idegenforgalmi célpont a világban – a „kötelező” látnivalók letudása után még azoknak is temérdek kincset, titkot, tudni- és ámulnivalót (fontosat vagy „csak” érdekes érdektelenséget) rejt, akik egyébként jól (vagy azt hiszik, hogy jól) ismerik a várost. Az ő nevükben is, mintegy gyászfőhajtásként is dúdolhatom csehtamást
(„Itt van a város, vagyunk lakói”), s velük, e városért rajongó, közben tőle folyamatosan szenvedő – elvágyni is csak a visszavágyás megerősítendő élménye miatt elvágyó lakókkal – indulok újra és újra felfedező körút(ak)ra. Manapság, sajnos, egyre gyakrabban csak virtuálisan: könyvtárakban, levéltárakban, mániákusan építgetett magánarchívumomban, s egyre többször: interneten. Mint tettem legutóbb az Andrássy út
címet viselő „kultúrtörténeti guide” esetében is. Mivel is köszönhetne be egy ilyen, a kötet utószava szerint legalább 6 részesre tervezett (séta)sorozat indító kötete, mint a 2002-ben a világörökség részének nyilvánított, az ország főutcájának, az egyetlen magyar avenue-nek nevezett, legkeskenyebb részén is minimum 32 méteres (ám másutt, az Oktogontól kifelé 43 méterre is kiszélesülő) sugárút históriájával. Attól függően, hogy az első, avagy a teljes, 2,2 kilométeres út átadását fogadjuk el mérvadónak, 133 vagy 124 év történelme tekint le ránk az Andrássy útról, amely rövidebb-hosszabb időn át viselte a Sugárút, a Sztálin út, a Magyar Ifjúság, a Népköztársaság útja nevet is. S ha ehhez hozzátesszük – ahogy azt bevezetőjében a várostörténet mai nagyasszonya, Saly Noémi is teszi –, hogy az Andrássy út által metszett két nagy tér, az Oktogon és a Körönd is többször váltott nevet (az előbbi volt Nyolcszög, Mussolini és November 7. tér, az utóbbi „csak” Hitler és Kodály nevével bővült), már megérint minket a történelem fuvallata. S bár ebben az új kötetben történeti adalékok garmadája szerepel, a 11 szerző – a sorozat (szűkítő) címéhez igazodva, valóban elsősorban a kultúrhistóriára fókuszál. A mai Andrássy úton körülbelül másfél száz, mellékutcáin, ha csak a bekukkanthatóságot számítjuk (ahogy azt a kötet is teszi) legalább 1500 épület található, ezekből választott ki a Fekete Sas csapata negyvenet. Negyven ház körüli valóságos és virtuális séta, negyven „szócikk” idézi meg a vidéket, meséli el a nevezetes útszakasz változatos történetét, használóinak, a nevezetes városlakóknak életét, a városkörnyékhez való kötődését, viszonyát. (A sor az Andrássy utat létrehozó régi és új arisztokrácia potentátjaival, a Pallaviciniekkel vagy az első magyar zsidó képviselővel, Wahrmann Mórral nyitható, a múzeumalapító Ernst Lajossal, a talán leghíresebb kávéház, a Japán megálmodójával, Kraszner Menyhérttel, a sugárút mentén (is) albérleteskedő József Attilával, a Köröndön lakosztályt elfoglaló Kodály Zoltánnal folytatható, s – talán – Pilinszky János költővel zárható.) A szócikkek szerzői tobzódnak és élvezkednek: hivatalból nyithatnak be egyébként zárt kapukon, vehetik szemügyre a csodás (ám nem ritkán a régit elpusztító, szerencsésebb esetben annak új funkciókat meglelő) felújításokat, fedezhetik fel az ismert épületek kevésbé ismert részleteit, ujjonghatnak egy-egy megmenekült falikút láttán, búvárkodásukkal pedig olvasókat kápráztathatnak el, és – ahogy ez velem történt - késztethetnek további kutakodásra. Ennek alapján gondolom, pazar, kézbesimuló kis könyv ez, apróbb szeplőkkel. Azon nem érdemes fennakadni, hogy az egyes írások között minőségi különbségek vannak, egy sokszerzős munka esetében ez, mondhatni, természetes. Az azonban már inkább a szerkesztőnek róható fel, hogy ugyanaz a szerző, nevezetesen Gergics Flóra írta meg az egyik legiskolásabb dolgozatot (József Attila albérlete),
miközben ugyanő jegyzi a – szerintem – legszínvonalasabb és legjobban összefogott házismertetőt (A Jókai–Feszty-villa),
amely irodalom- és képzőművészet-történeti adalékai mellett igen megkapó olvasmány is. Az ismeretek és érdekességek tárházának az ilyen népszerű-tudományos köteteit leginkább az minősíti, mennyi a benne hagyott tévedés, mennyit villant fel a kérdések körüli vitákból, s hogy mennyire használja fel a szaktudományok újabb és újabb megállapításait. Azt vélelmezem, hogy az Andrássy út című guide ebben is példát mutat, nyilvánvaló tévedést csak mutatóba találtam, legfeljebb a felhasznált – vagyis a további kutatáshoz ajánlott – irodalomjegyzéket érheti kifogás, merthogy a lajstromból azért alapművek hiányoznak (csak kettőt említve: a Budapest utcanév-lexikona
vagy Gerő András Millenniumi emlékművéről szóló tanulmánya). S mert a jó könyvek láttán, olvastán az ember telhetetlen, azt kívánom magunknak, mint jövendő olvasóknak, hogy a tervezett Belváros, Józsefváros, Újlipótváros, Krisztinaváros és a Vár séta-kötetekhez a Fekete Sas kapjon valamivel több támogatást, mely által valamennyi szócikket úgy lehetne illusztrálni, ahogy ebben a mostaniban például a Párisi Nagy Áruház
című fejezetet.
Murányi Gábor
Andrássy út. Budapesti kultúrtörténeti séták I. (Szerkesztette Fazakas István, bevezető Saly Noémi, fotók: Surányi J. András. Szerzők: Balázs Kata, Bíró Ferenc, Fazakas István, Gergics Flóra, Néráth Mónika, Roszinszky Bella, Surányi J. András, Szabó Ferenc, Székely Ilona, Székely Sz. Magdolna.) Fekete Sas, 246 oldal, 3200 Ft
|