100 nap Gyimesben Beszélgetés Ferkó Zoltánnal
„2008 nyarán elvállalni a Boros Gyimesi Hagyományőrző Skanzen és Panzió házigazdaságát, és budapesti lakhelyünket elhagyva Borospatakára menni dolgozni, sokkal több volt, mint egy egyszerű munkahelyváltás. Feleségemmel és két gyerekemmel egy olyan létkísérletbe fogtunk, amelynek célja a globális fogyasztói társadalom béklyóival való szakítás és a hagyományos életmódhoz való visszatérés volt.” – írja Ferkó Zoltán, a Felnőttkorom legszebb nyara – Borospataka című könyv szerzője. A Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület alelnöke, a moldvai magyar miséért indított kerékpáros zarándoklatáról is írt könyvet.
- Tevékenységeiből kitűnik, Ön tulajdonképpen azért dolgozik, hogy minden kisebbségben élő magyar ember anyanyelvén szólhasson embertársaihoz, és a templomban Teremtőjéhez. Miért tartja ezt fontosnak?
- Református lévén különösen fontosnak találom az anyanyelvű vallásgyakorlás kérdését. Ez a moldvai csángómagyarok esetében kiemelt jelentőséggel bír, mert ők legtöbbször ma sem románként vagy magyarként, hanem katolikusként határozzák meg magukat. Tehát ők ahhoz a kultúrkörhöz kötődnek, amelynek nyelvén a hitüket megélik. Jól tudják ezt a román papok és egyházi vezetők is, akik máig tiltják a magyar szót a templomban. A moldvai csángó kultúra eltűnése azonban az egész magyarságnak óriási veszteség lenne. Két évvel ezelőtt azért indultunk 4000 km-es kerékpáros zarándoklatra Budapestről a Vatikánon át Jászvásárig, hogy ez ne következzen be. Utunknak most kezdenek meglátszani az első komolyabb eredményei. A teljes sikerhez mindazonáltal a jövőben a moldvai magyarok részéről határozottabb fellépésre lesz szükség.
- Hegyek, zöld lankák a tengerszint felett 912 méterrel. Budapesti (árpádföldi) létére úgy érzi, hogy haza érkezett. Egyetértek, varázslatos vidék! Mégis, miért érzi úgy az ember, hogy itt jobban itthon van, mint mondjuk egy hasonló alpesi tájon? Azt írja, ez a hely hozzá tartozik, az emberek az övéi. A részletes eseménynaplóban olvashatunk életpéldákkal teli történelmi visszatekintéseket, tudósításokat különböző eseményekről, de elmélkedik például az ázsiai gyökerekről s a kollektív tudattalanról is. Ön hogyan érzékeli ezt az összetartozást?
- Én hiszek abban, hogy létezik egy egységes, megoszthatatlan magyar nemzet, amelynek tagja mindenki, aki magyarnak érzi magát, éljen bárhol, és legyen a származása bármi. Ennél fogva egy gyimesi csángó ember ugyanolyan otthon érezheti magát Budapesten vagy a Balaton partján, mint ahogyan én éreztem magam Borospatakán. A helybeliek azonnal befogadtak, egy pillanatig nem volt honvágyam. Nem is éreztem, hogy nem Magyarországon vagyok. Az volt a benyomásom, hogy határainktól 500 km-re Keletre létezik egy három megyényi területű, több, mint fél milliós lakosságú, hihetetlen természeti kincsekkel megáldott másik Magyarország.
- Borospatakán nem mindenütt van térerő, közvetlenül találkozhatunk az elemekkel: vihar, széllökések, áradás, emiatt nem lehet semmit sem 100%-ra megtervezni… Mit jelent ez? Megedz? Kitágítja a tudatot?
- Pontosan, és folyamatosan emlékezteti az embert, honnan jött és hová tart. Biztos vagyok benne, hogy ha a vezetők világszerte felismerik, a jelenlegi, a Föld végletes és végzetes kizsákmányolására épülő életmódunk nem folytatható tovább, sokkal nagyobb hangsúlyt fognak kapni az ökológiai kérdések és vissza fogunk térni a természethez. Ebből a nem is olyan régi múltból és talán nem is túl távoli jövőből élhet át egy darabot az, aki Borospatakára látogat. Megtudhatja, milyen az élet egy mobiltelefon, internet, bankkártya, autópálya és gyorséttermek nélküli világban. Ezt próbáltam meg bemutatni a könyvemben is.
- A könyvéből megismerhető egy különös életforma, amelyben a hagyomány és a modern világ vívmányai összekeverednek. Az egészben például az is érdekes, hogy vad a vidék, mégis a Google Earthből egy pillanat alatt tájékozódhatunk. Hogyan értékeli ezt a kettősséget?
- Valóban, a civilizáció vívmányai alól a Gyimes vidéke sem vonhatja ki magát. Ugyanakkor ezek jóval lassabban szivárognak be és szilárdulnak meg itt, mint a városokban. A helybeli fiatalok, akik városon tanulnak, ugyanúgy MP3-as lejátszón hallgatják a legújabb zenéket, mint a többi fiatal bárhol a világon. De ugyanilyen biztonsággal bánnak a ruhadarabnak számító bicskával, ülik meg a lovat vagy hajtják a szekeret, és ünnepnapokon büszkén hordják a viseletet, amit dédapjuk is hordott. A tánc, az ének pedig a vérükben van. A megmaradás és az értékek átmentésének záloga szerintem mindig egy bizonyos fokú alkalmazkodás.
- Milyen a fogadtatása a könyvnek? Mi a hozama, a folytatása az elmúlt nyárnak?
- Megítélésem szerint nagyon kedvező a könyv fogadtatása. Kint voltunk vele tavasszal a Budapesti Könyvfesztiválon és az Ünnepi Könyvhéten is. Óriási érdeklődés van iránta azok részéről, akik már jártak Borospatakán vagy a Gyimesekben és azok részéről is, akik még nem. Sokan a könyv hatására terveznek életükben először ellátogatni Erdélybe. Ez is volt a könyv célja, hogy segítsen újra felépíteni a hidat magyarok és magyarok között.
Szepesi Dóra
Ferkó Zoltán: Felnőttkorom legszebb nyara – Borospataka Mondat Kiadó, 239 oldal, 1990 Ft
|