Tea és irodalom
Beszélgetés Bakó Annamáriával
A budai Vár hangulatos könyvesboltjában, a Liteában találkoztam a bolt vezetőjével, Bakó Annamáriával, hogy egy kellemes tea mellett elbeszélgessünk a kereskedelemről, a kultúra fontosságáról, és a szavak, könyvek varázsos erejéről…
Hogyan ítéli meg a magyar könyvszakma részeseként, a könyvkereskedelem helyzetét?
A könyvkereskedelem helyzetét nagyon lehangolónak és kilátástalannak látom most. Több összetevője is van a véleményemnek, helyzetelemzésemnek. Szemmel láthatóan megcsappant az érdeklődés a könyvek iránt, legalábbis, ami a klasszikus könyvkereskedelmi szituációt illeti, nevezetesen azt, amikor a vevő bemegy a könyvesboltba, veszi a kosarat, és válogat. Ez ma már egészen ritka jelenség. Tudjuk természetesen, hogy sok minden befolyásolja. Egyik oka lehet a könyvesbolt elhelyezkedése is. A Litea esetében például ez a helyzet. Ez egy igen eredeti, egyedi megoldású, szép könyvesbolt, mondhatom őszintén, hogy nincsen párja Budapesten, de szerintem talán még Európában sem, azonban mégiscsak a budai Várban van, távolabb a nagy forgalmú útvonalaktól.
Ennek ellenére nagyon szeretünk itt lenni, szeretjük a környezetünket, a vári közönséget, hisz olyan ez, mint egy kis falu, mindenki ismer mindenkit. Talán ez is az oka annak, hogy ez a könyvesbolt egy kicsit átment az agora szerepkörbe. Sűrűn vannak nálunk közösségi programok, események, vagy ha nincsen konkrét program, egész egyszerűen, egy délutáni kávéra négy-öt szomszéd összeül. Ettől ilyen otthonos hangulatú a boltunk. Szerencsére számos visszatérő vendégünk akad.
A vendégmarasztaló hangulat megteremtéséhez számos dolog kell, bizonyára.
Elsősorban olyan kommunikációra van szükség, ami ma már szintén kiveszőben van. Nézzük meg például a nagy pláza könyvesboltokat, ahol szinte minden kérdésre a klaviatúra „válaszol”. Véleményem szerint, és lehet emiatt konzervatívnak tartani engem, ez nem könyvkereskedelem, ugyanis a könyv egy különleges áru. Azt vallom, hogy minden egyes könyvnek nagyon-nagy felelősséggel kell egyengetni az útját, sorsát. Úgy érzem, a könyvekkel való „foglalkozás” több mint szakma. Én hivatásként élem meg. Bevallom, nálam ez már-már súrolja a szenvedélybetegség határait is.
Hogyan alakult meg a Litea?
A Litea két kiadó tulajdona. Az egyik a Helikon, a másik a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, akik 1989-ben hozták létre ezt a boltot. A kávéház, és a könyvesbolt szimbiózisával egy olyan helyet teremtettek, ahol a könyvesbolti funkciók kitágultak, méltó környezetet biztosítva különböző bemutatóknak, irodalmi esteknek. Így a boltban ünnepelhetjük a könyvet, a szerzőt, s az olvasókat. Nálunk tartja például minden hónap második hétfőjén a Várbarátok Köre elnevezésű civil társaság a rendszeres havi összejövetelét. Ez egy több mint negyven éves civil kezdeményezés a Várban.
Örömmel tapasztalom, hogy a könyvesbolt működése élvezi a helyi lakosok, és az önkormányzat támogatását, figyelmét és szeretetét. Könyvesboltunknak ezt a fajta kulturális, közösségteremtő funkcióját támogatja a kerület vezetősége is. Szerényen, de nélkülözhetetlenül.
Mostanában zajlott (szeptember 3-5.) a Magyar Nyelv és Magyar Könyv Ünnepe, immár kilencedik alkalommal. Honnan jött a rendezvény ötlete?
Engem már régóta foglalkoztatott Buda történelme, művelődéstörténete, könyvtörténete. Amikor 35 évvel ezelőtt idekerültem a Várba, még inkább elkezdett érdekelni minden, ami ide köthető. Az is külön ösztönzést jelentett, hogy 2003-ban Budavár díszpolgárává választottak.
Úgy éreztem, hogy a kerületi polgárok bizalmát és szeretetét viszonoznom kell. Egy veretes, szép örökséget kaptam a Litea révén, hiszen e helyen született meg az első nyomtatott könyv Magyarországon, 1473 Pünkösd szombatján, Hess András nyomdájában. Felvetettem a polgármester úrnak, hogy egy ennek emlékére érdemes lenne egy könyvünnepet rendezni. Nagy örömmel fogadta, és lelkes támogatója azóta is.
Az első alkalommal tartottuk magunkat a Pünkösd előtti szombathoz, ami akkor pontosan egybeesett az Ünnepi könyvhéttel. Így nem bizonyult túl jó választásnak az időpont, mivel óhatatlanul háttérbe szorult a könyvhét mellett. Alapos végiggondolás után áttettük szeptember első hétvégéjére, akkor van ugyanis Budavár napja. 1686-ban, szeptember 2-án űzte ki a törököt Budáról az egyesített keresztény hadsereg. Ezek után nagy kulturális felvirágzás kezdődött, s ezért végül ehhez az eseményhez kapcsoltuk a rendezvény sorozatot, amit úgy kell elképzelni, mint egy „kicsinyített” Ünnepi könyvhetet.
Az idei év igazi újdonsága volt a Budavári Tóth Árpád Műfordítói Díj, amelyet Kányádi Sándor javaslatára az önkormányzat alapított. A kitüntetést azok az alkotók, műfordítók kaphatják meg, akik tevékenységükkel gazdagították a magyar kultúrát, illetve hozzájárultak ahhoz, hogy kultúránkat nemzetközi szinten is megismerhessék. Az évente átadásra kerülő díjat idén, első ízben, az önkormányzat a Magyar Nyelv és Magyar Könyv Ünnepén adta át Tandori Dezső, Kossuth-díjas költő, műfordítónak.
Milyen kiadók jelennek meg, melyek képviselik magukat ezeken a napokon?
Próbáltunk egyedi koncepciót adni ennek a rendezvénynek. Nevezetesen azt, hogy miután Magyar Nyelv és Magyar Könyv Ünnepe a budai Várban a rendezvény címe, ezért elsősorban olyan könyvkiadókat hívtunk meg, akik a kiadói profiljukban markánsan felvállalják és foglalkoznak a magyarság történetével, a magyar irodalommal, a magyar nyelvészettel, a kereszténység történetével. Ez persze nem jelenti azt, hogy a könyvpiacon jelen lévő világirodalom vagy nemzetközi, egyetemes művészeti anyag nem szerepelne a kínálatban.
Én azt vallom, hogy ma már ezeket a rendezvényeket nem elsősorban az üzleti haszon szempontjából kell nézni, sokkal fontosabb, hogy megmutassuk magunkat, hogy élünk, dolgozunk, és nem adjuk fel.
Illényi Mária
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből:
A vérzés hiánya – Annie Ernaux: Lánytörténet
Tűzön-vízen át – Mark Haddon: A Delfin
„A legaljasabb és a legnemesebb dolgokra egyaránt képesek vagyunk” – Bene Zoltán
A határozottan szív alakú szirom – Interjú Géczi Jánossal
Különleges emlék egy csodálatos nagymamáról – Beszélgetés Finy Petrával