Babák magyar
népi viseletben
Macskarácsony
Kicsi Csascsi
és a rosszcsont madár
Csibi
tűzoltó lesz
Babák magyar <br> népi viseletben Macskarácsony Kicsi Csascsi <br> és a rosszcsont madár Csibi<br>tűzoltó lesz
Interjú Kiss Ottóval

„Nagyon sokáig kerestem a hangot” – Kiss Ottó

A Könyvfesztiválra jelent meg Kiss Ottó legújabb prózakötete, A másik ország. A szerzővel a most megjelenő regényéről, a gyerekverseiről és a terveiről beszélgettünk.

– Miért lett A másik ország az új regénye címe?
– Bizonyos értelemben balladisztikus hangvételű szerelmes regényt írtam. A középpontban Mozik Károly első szerelmének története áll, az ő sorsát követhetjük végig a hetvenes évektől a kilencvenes évek legelejéig, a rendszerváltás utánig. A fiú ebben a „másik országban” aztán rádöbben, hogy a sorsa csak részben volt az övé, tulajdonképpen mindent meghatározott az a másik világ, amelyben élt, minden lépését befolyásolta vagy irányította az a rendszer. De nemcsak ilyen értelemben kapta a regény A másik ország címet, hisz a történet alföldi kistelepüléseken játszódik, amelyek a fővároshoz képest tényleg másik országnak tűnnek. A legmeghatározóbb azonban mégiscsak az, hogy a főhős rögtön a regény elején elveszíti szüleit, ettől kezdve tehát egyfajta transzcendens viszonyban áll velük. A fiút nagyszülei nevelik, így lehetőséget teremtettem arra is, hogy Mozik Károly mindazon hagyományok szűrőjén keresztül gondolkodjon az „alföldi ország” és a „mennyország” kapcsolatáról, amelyeket a nagyszüleitől örökölt. De a szöveg táplálkozik például a néhány évtizeddel ezelőtt ezen a vidéken a mainál még sokkal erősebben élő hiedelemvilágból is.
– Egészen váratlan fordulattal ér véget a regény, de hogy mi az, azt inkább nem árulnám el.
– Megpróbáltam az olvasói elvárásokkal szemben alakítani a cselekményt, kerülni a jól bejáratott sémákat. Reménykedem, hogy sikerült olvasmányos regényt írni, olyat, amelyet nehéz letenni. Ehhez persze kellettek a váratlan fordulatok, a meglepő történetvezetés.
– Miért pont egy paraszti származású fiút tett meg főszereplőnek?
– Első regényem, a Szövetek főhősei falusi állami gondozott diákok a ’60-as évekből, a másik kötet, a Javrik könyve egy kisvárosban élő, értelmiségi családban nevelkedő fiú életének alakulásrajza a ’70-80-as évekből. A másik országban az a fél paraszti világ szolgál a történet hátteréül, amely a rendszerváltás előtt jellemezte a magyar vidéket. Szerettem volna ezt a szegmensét is megmutatni ennek az időszaknak, erre építettem fel azt a történetet, amely mindnyájunkkal megeshetett volna. Úgy gondoltam, a három könyv így, együtt talán már átment valami fontosat ebből az egykori alföldi világból.
Van-e a regény fő helyszínének, Citkónak mintája?
– Citkó fiktív falu, ahogy a regény másik helyszíne, Vánkosd is. Citkóhoz, illetve az ott élő szereplőkhöz Battonyán töltött gyerekkoromból merítettem, vettem kölcsön történeteket, karaktereket, habitusokat. Vánkosdot pedig többnyire békéscsabai és gyulai helyszínekből raktam össze.
– Költőként indult. Tisztán, világosan, egzaktan adja vissza a mondanivalóját. Költői ez a nyelv prózában is.
– Örülök, ha ilyennek látszik. Tulajdonképpen ez egy végletekig leegyszerűsített nyelv, itt-ott bizonyos értelemben „költői” is, máshol épp ellenkezőleg. Nem akartam könnyű olvasmányt írni, de pontos és könnyen olvasható szöveget igen. Nagyon sokáig kerestem azt a hangot, amelyen hitelesen meg tudom szólaltatni a főszereplőmet, több tízezer karaktert kidobáltam, mire úgy éreztem, megvan.
– Rengeteg gyerekverset jegyez. Ha valakinek nincs gyereke, akkor is tud gyerekverseket írni?
– A kislányom közel öt hónapos, tehát nemrég változott a helyzet, de valóban: néhány évtizeddel ezelőtt, amikor gyerekverseket kezdtem írni, még nem voltak ilyen irányú tapasztalataim. Időben viszont akkor még jóval közelebb álltam a gyerekkorhoz, viszonylag könnyen sikerült hát visszahelyeznem magam a gyermeki nézőpontba, a szabad versekhez ez elengedhetetlen, hisz egyes szám első személyben szólnak.
– Mik a további tervei?
– A prózaírást egyelőre szüneteltetem, legalábbis a nagyobb lélegzetű epikát. A várakozás, az anyag- és erőgyűjtés időszaka következik, de gyerekkönyvek azért készülnek majd. Néhány éve előkerestem régebbi, kötött formában írt gyerekverseimet, illetve azóta írtam jó néhány újat is, és az anyagot leadtam a Móra Kiadónak. Ha minden a terv szerint alakul, karácsonyra megjelenhet a kötet. Egyébként, mintegy előlegként, Takács Mari zseniális illusztrációival megjelent belőlük két lapozó a Könyvfesztiválra, az Állatos album és a Barni világot lát. De más könyvek is tervben vannak, egy „igazi” mesekönyvön dolgozunk Szabó Leventével, egy másik illusztrátorral, Kárpáti Tiborral pedig a Liliputi trónkövetelők című, mesenovellákat tartalmazó köteten. Egy-két éven belül talán mindkettő megjelenhet.
Jolsvai Júlia

Kiss Ottó: A másik ország, Palatinus Kiadó, 2011, 326 oldal, 2900 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2017/3. számamókus könyvek reklámfüzethosszú hajúmacskarácsonyszülinapirosszcsontCsibi állatorvos leszA hanta banda
Belépés