Könyvhét 2022
A Móra Kiadó
ÚJDONSÁGAI
Mélytengeri Mentőcsapat
Kicsi Csacsi
és a születésnapi ajándék
Babák magyar
népi viseletben
A Móra Kiadó<br>ÚJDONSÁGAI Mélytengeri Mentőcsapat Kicsi Csacsi <br> és a születésnapi ajándék Babák magyar <br> népi viseletben
Interjú Elek Tiborral
Netes kontra nyomtatott

A Könyvhét legutóbbi LapNap-ján, a Petőfi Irodalmi Múzeumban a kortárs magyar irodalom helyzetét járták körül a szakma képviselői, érintve a digitális könyvpiac alakulását, ezen belül azt, hogy az irodalom internetes jelenlétére semmilyen reakcióval nem reagált a támogatási rendszer. Az irodalom internetes létmódjáról Elek Tibor ral, a Bárka folyóirat és a BárkaOnline főszerkesztőjével beszélgettünk.

Megkérnélek, hogy vázold röviden a ti történeteteket! Hogyan jött az ötlet, hogy legyen netes megjelenése is a Bárkának, és milyenek szerinted a jövőbeli kilátásaitok?

A nyomtatott Bárka az elmúlt évekbeli külső-belső formátumváltás következtében, reményeink szerint egy külsőre is tetszetős, örömmel kézbe vehető, vizuálisan is élményt nyújtó, immár nemcsak tartalmát tekintve színes, a szöveg és a látvány egymásra hatását is felkínáló, a szerzőinket is jobban láthatóvá tevő irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóirat. A kéthavonkénti megjelenése miatt azonban a mai világban már viszonylag lassú és egyébként is korlátozott lehetőségekkel rendelkező jármű. Leginkább ez késztetett bennünket arra éppen négy évvel ezelőtt, 2006 őszén, hogy az internetes változatának a kialakításán kezdjünk el dolgozni. Az ötlet és annak technikai megoldása eredetileg Szabó Tibor Benjámintól származik, talán az is, hogy több legyen, mint a lap netes változata, a rovatok kitalálása és a portál felépítése viszont már közös munkánk folytonosan alakuló gyümölcse. Bár már 2007 január 1-jétől is egy mondhatni teljes spektrumú irodalmi portálként indultunk, Ablak a kortárs magyar irodalomra címmel, de azóta sokat változtunk, gazdagodtunk formátumban, szerkezetben és tartalomban is. A lényeg, hogy a Bárkaonline nem a folyóirat internetes megjelenítése, hanem egy a Bárka szerkesztősége által külön működtetetett, a folyóirat nyitott és sokszínű, kánontörő, a lokális értékekre is figyelő szellemiségét és, természetesen, a benne közölt anyagokat is közvetítő, naponta több írással frissített, széleskörű magazin a kortárs magyar irodalomról elsősorban. De van színházi, képzőművészeti rovatunk is a tárcák, a hírek, interjúk, helyszíni tudósítások, blogok, galéria, videomegosztó mellett. A nyomtatott és a netes változat a mi esetünkben kölcsönösen és szerencsésen kiegészíti, s így erősíti egymást, a netes megjelenés anyagi források és személyi feltételek hiányában (gyakorlatilag ketten működtetjük, idén januártól Darvasi Ferenc a szerkesztőtársam) nem is létezhetne a nyomtatott nélkül. Ugyanakkor vissza is hat arra, például többször hoztunk a nyomtatottban le később olyan anyagot, ami eredeti változatában a monitoron jelent meg, és a nyomtatott mostani külső arculatát is a már létező netes felülethez igazítottuk. Azt hiszem, remélem, hogy ez a jövőben is működő konstrukció lehet.

Az ifjabb generációk szinte csak neten olvasnak. Bill Gates egyenesen azt mondja, hogy az iskola szerepét átveszi az internet. Lejárt volna a klasszikus stúdiumok ideje?


Nem gondolom, hogy lejárt volna, vagy hogy a jövőben lejárna. Egyrészt az ifjabb generációk mellett vannak idősebbek is, és lesznek is még sokáig, akik egyáltalán nem vagy alig olvasnak a neten. Másrészt a neten olvasás a fiatalok esetében sem kizárólagos, onnan vezet út vissza, a könyvek világa felé is. Harmadrészt ma nem olvasható még minden a neten és még sokáig nem is lesz minden olvasható. Negyedrészt az idősebbek és a fiatalabbak között is vannak sokan, akik szépirodalmat például nem szeretnek a monitoron keresztül olvasni. Stb.

A netes megjelenés új műfajokat teremt – mint például a blog –, és interaktivitást generál. Megritkulnak viszont, illetve átalakulnak az értékes személyes találkozások. Mi a véleményed erről?

Nem feltétlenül, például a Fényben és árnyékban és az Árnyékban és fényben címmel megjelent két vaskos tanulmánykötetemben van vagy kéttucatnyi, egész életműveket felmérő, elemző, értelmező beszélgetés is, melyek eredeti változata élőszóban hangzott el, személyes találkozások keretében, ráadásul a közönség előtt (természetesen utólag meg is dolgoztuk a szövegeket). Ha csökkennek világunkban az értékes, személyes együttlétek, annak nem elsősorban az internet az oka. Az interaktivitás pedig elvileg termékeny dolog is lehet, de nem kellene azt gondolni, hogy az leváltja immár a lassúbb, hagyományosabb kommunikációt. A komolyabb irodalmi portálokon például már nincs is olyan jelentősége a kommenteléseknek, de ebből nem következik, hogy azok már elavultabb módon működnek, a féktelenül csetelőkhöz képest, s hogy a látogatottságuk kisebb lenne. Ez inkább egyrészt azt jelzi számomra, hogy az aktív, hozzászólós, beleszólós internetezésbe is bele lehet unni, fáradni, másrészt azt, hogy kezd kialakulni a szilárdabb közönsége a netes felületeknek is, és ki-ki tudja, előbb-utóbb megtanulja, hogy hol érdemes neki keresgélnie.

Vannak pedig, akik szerint nemcsak hogy az interaktivitásra, de az olvasóközönség szenzációéhségének, a művel szemben az alkotói személyiséget előtérbe állító és bulvárjellegű igényeinek a kielégítésre kellene törekedniük az irodalmi portáloknak is…


Szerintem viszont nem feltétlenül és nem mindenkinek. Így is annyi felszínesség, silányság, nívótlanság van a világunkban, s a látható irodalmi világban (nem beszélve az internetesről) is oly sok a gyönge, értéktelen produkció, hogy kellenek a kikristályosodási pontok, a mértékadó, irányjelző fórumok is. Nem mindig szabad az árral sodródni, érdemes és szükséges azzal szembefeszülni időnként. Az alkotó ember felelősséggel tartozik egy kicsit a közönsége iránt is, nem minden típusú igényt kell kielégíteni, viszont a minőség és az érték iránti igényt szükséges és lehetséges felkelteni, teremteni mindenkor.


Szepesi Dóra 

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Könyvhét 2022/2.ÉS Páratlan oldalKőszeghyA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó leszmacskarácsony
Belépés