Könyv 1956 humoráról
A röpcédulákon az utca embere szólal meg

„Megy a rendszer, jön a rendszer/ Majd megbolondul az ember/Hová menjen, hová álljon,/ Saját magának ne ártson.
Tíz-húsz év és jön egy másik/Az is megy, ha be nem válik/ Így csak vándorol a rendszer/ Mi legyen a magyar ember?
Úr legyen? Vagy piros könyves?/ Választani igen könnyes./ Eldöntöm én igen könnyen/ Piros-fehér-zöld a könyvem.
Gondolatom jól megrágom/ Legyen magyar magyarságom.”- írta Balatonendréden Kovács G. István 1956. október 29-én. Horváth Julianna, a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár levéltárosa az 1956-os röpiratok rendezése során több tucatnyi humoros tartalmú röplapot talált. Az egyszer humoros, másszor az abszurd, sőt a fekete humor kategóriájába sorolható röpiratok élesen bírálták a fennálló rendszert.

- Milyen 56-os anyagokkal rendelkezik a levéltár?
- Két szorosan összekapcsolódó gyűjteményt őrzünk: az egyik az ’56-os iratok fondja, a másik az ’56-os röpiratgyűjtemény. Előtörténetük meglehetősen érdekes. 1956 decemberében az MSZMP szervező bizottságának határozata alapján a Párttörténeti Intézetnek kellett összegyűjtenie az ’56-ra vonatkozó dokumentumokat. Több helyről érkezett anyag: az orosz városparancsnokságtól, az MDP Akadémiai utcai épületéből, a Belügyminisztériumtól, a Minisztertanács titkárságától, a Magyar Rádiótól, és különböző szervezetektől, magánszemélyektől. 1957-ben két kiadvány is készült a források közzétételére, de azokat végül nem engedték közölni, s az iratok 1989-ig nem is voltak kutathatók. Az iratgyűjtemény rendezésére 1998-ban került sor, ekkor megjelentettük az iratok repertóriumát és egy forráskiadványt az MDP vezető testületeinek ülésein készült jegyzőkönyvekről.
Most az 50. évforduló kapcsán az ’56-os röpiratgyűjtemény levéltári rendezését is elvégeztük.
- Milyen tematika szerint rendezték az anyagot?
- Még az iratok rendezésekor kitaláltunk egy tematikát, amely szervezetenként tagolja a dokumentumokat, és ezt alkalmaztuk a röpiratok esetében is. Vannak pártokhoz, ifjúsági szervezetekhez kapcsolódó, kormányok (Hegedűs, Nagy Imre, Kádár), munkástanácsok, üzemek, kerületi munkástanácsok által kiadott, valamint október 23-a előtti ballonról szórt röplapok is. A keltezés nélküli röplapok esetében igyekeztünk minél pontosabban megállapítani a keletkezés dátumát. A Napvilág Kiadó közreműködésével most már megjelenés előtt áll a röpiratok repertóriuma is, ami a kutatók munkáját fogja elősegíteni. Emellett a szakmai kiadvány mellett úgy gondoltuk, egy szokatlan, más megközelítésű kötettel is jelentkezünk, amely a humoros röplapokat mutatja be.
- Milyen nagyságrendű a röpiratállomány és mennyi ebből a kiválogatott humoros röpcédula?
- 1859 darab röpiratunk van ebből az időszakból, vagyis 1956. október 23-tól egészen 1957. márciusáig. Közülük 39-et válogattunk ki közlésre, ezek főleg november 4-dike után keletkeztek. A válogatást alapos forráskritikai elemzés követte, de a könyvet nem terheltük meg hosszú szakmai jegyzetekkel, csak rövid kommentárokat fűztünk a röplapokhoz. Szerkesztésük sorrendje az események időrendi menetét követi.

- Milyenfajta humor ez?
- Röplaphumorról van szó. Megtalálhatók benne az akkor közszájon forgó viccek, a politikai humor éles kritikája a kormány intézkedéseivel szemben. November 4-dike után, a fegyveres harcok megszűnésével elárasztották az utcákat a röplapok. Az emberek séta közben felvették, hazavitték, vagy ha láttak egy-egy kirakatra ragasztott röplapot, lemásolták maguknak. Otthon gyakran átírták, saját szókincsükkel újabb és újabb poénokkal átfogalmazták. Több szöveget összevontak vagy szétválasztottak, valódi népi variánsok keletkeztek. A szövegek kézről-kézre, szájról-szájra terjedtek iskolákban, kórházakban, munkahelyeken, egyetemeken. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy nagyon is komoly dolog volt ez, hiszen tudjuk, kemény büntetés, és börtönévek vártak a röplapok készítőire, terjesztőire.
- Ezek a különleges körülmények között született röpcédulák az olvasó számára eredeti formájukban is jól láthatóak lesznek. Van közöttük kézzel írt, gépelt, indigóval készült röpcédula, nyomdai anyag, sokszorosított forma, sőt színes, rajzos, sőt két oldalas röplapok is. Arra törekedtünk, hogy a lehető legjobban olvashatóak legyenek, a kézírásos, illetve megfakult röplapok esetében nyomtatásban is közöltük a szöveget.
- A bevezetőben közzétett vers egyedülálló a maga nemében, de vannak tipikus röpcédula szövegek is. Említene néhányat?
- „Cirkuszi” bemutatót reklámoz egy november 8–15-dike között keletkezett színes, festett röplap: „Jön, jön a világvárosi nagycirkusz! Fellépnek: A Szovjetunió gyáva sakáljaival! Kádár János bohócaival, és az ENSZ hülye vicceivel!” Van olyan variáció is, ahol az aláírás: Budapesti Nagycirkusz Igazgatósága. Ez hasonló a fenti példával, de így fejeződik be: „Utána három napig tartó utcabál a Nagykörúton a Kilián laktanyáig, kíséri a Hruscsov-féle páncélos zenekar. A kimerült tagokat díjtalanul szállítják a Rákoskeresztúri köztemetőbe.” Azt hiszem, ezt hívják akasztófahumornak.

Szénási Zsófia