A 19. századi könyvkiadás „aranyembere” – Heckenast Gusztáv
2012.09.19.
Heckenast Gusztáv könyvkiadói pályája
Schöpflin Aladár – Jókai Mór után szabadon – a magyar könyvkiadás aranyemberének nevezte Heckenast Gusztávot. Hosszú és tartalmas szakmai pályája százada legjelentősebb könyvkiadói közé emelte. Bátorságával, jó üzleti érzékével és innovatív képességeivel a mai vállalkozóknak is példát mutathat. Szakmai munkásságáról egy kutatócsoport önálló tanulmánykötet jelentetett meg a Kossuth Kiadó Kulturális örökség című sorozatában. Lipták Dorottya, a kötet szerkesztője elmondta, az MTA-OSZK Res libraria Hungariae Kutatócsoportja 19. századi Könyv- és Sajtótörténeti Műhelyének célja, hogy a 19. századi könyv- és lapkiadás teljes spektrumát felderítse. Ennek egyik állomása Heckenast pályájának felkutatása volt. A kutatócsoport immár hat éve foglalkozik a könyvkiadás és a sajtótörténethez kapcsolódó források felkutatásával, adatbázisba szerkesztésével és a kiadványok digitalizálásával .
- Bajza, Vörösmarty, Toldy, Kisfaludy Sándor, Jósika Miklós, Arany János. Tekintélyes névsort tudhatott magáénak a Heckenast Gusztáv által vezetett kiadó. Mi volt az oka, hogy éppen ezt a tekintélyes kiadót vizsgálták részletesen?
- 2011. szeptember 2-án volt a 200. évfordulója Heckenast Gusztáv születésének, és ebből az alkalomból egy nagy kiállítást rendeztünk az Országos Széchényi Könyvtárral együttműködve, a nemzeti könyvtárban, illetve kiadtunk egy képekkel bőven illusztrált könyvet kifejezetten a nagyközönség számára. A most megjelent tanulmánykötet gerince már abban a kötetben is szerepelt, részben hasonló a szerkezet és a felépítés, de ez komoly tudományos igénnyel készült, jegyzetapparátussal ellátott, többnyelvű kötet. Tulajdonképpen a család, a leszármazottak kerestek meg minket a kiállítás ötletével. Egy oldalági rokon, Heckenast Dezső irodalomtörténész egy életen át gyűjtötte nagyhírű elődjéről a dokumentumokat, disszertációját is róla írta, és készült egy monográfiára is, amit nem tudott már befejezni. Kutatócsoportunk elutazott Kanadába és megtekintettük a hagyatékot, illetve Heckenast Dezső családtagjai az Országos Széchényi Könyvtár számára felajánlották a professzor által összegyűjtött, első kiadású, Heckenast gondozásában kiadott könyvek gyűjteményének egy részét.
- Heckenast életének, pontosabban szakmai karrierjének mely szegmenseivel foglalkoznak kiemelten?
- Az első tanulmány a vállalkozás és a vállalkozó fejlődéstörténetét veszi górcső alá. Megtudhatjuk ki nyithatott könyvkereskedést, ki tulajdonolhatott kő- és könyvnyomdát a 19. században, milyen vállalatvezetési stratégiát és taktikát alkalmazott Heckenast, illetve milyen innovatív, kreatív technikákat alkalmazott. Egy másik tanulmány Heckenast szépirodalmi kiadványainak sorsát és összetételét elemzi. Áttekinti milyen írógárda tartozott a kiadó érdekeltségébe, milyen kapcsolata volt a kiadónak a szerzőkkel, és Heckenast miként értékesítette a könyvpiacon a szépirodalmi kiadványokat. A harmadik tanulmány a tudományos, a közhasznú és a tudományos népszerűsítő kiadványokkal foglalkozik, amelyek (abszolút) felülreprezentáltak a kiadó történetében. Külön tanulmány vizsgálja a Heckenast által megjelentetett sajtótermékeket, olyan jelentős lapokkal, mint a Pesti Hírlap, a Magyar Sajtó vagy a Vasárnapi Újság. Nem maradhatott ki a tanulmányok sorából az illusztrációs kiadványok áttekintése sem, amely alapvetően művészettörténeti jellegű, de figyelemmel kíséri az illusztrációk területén végbement technikai fejlődést, vagy az olvasói igényekhez való alkalmazkodást is. A magánember, a pesti polgár, a gazdag vállalkozó életmódját szintén bemutatjuk. Heckenastról ez az első, igazi részletes összefoglalás. Részben támaszkodtunk az utód, Heckenast Dezső kutatásaira, valamint öt hazai és három külföldi levéltárban folyt vizsgálattal egészítettük ki és pontosítottuk az adatokat.
- Heckenast a mai vállalkozók előtt is példaként állhat: kreatív, vállalkozó szellemű, aki folyton újításokon töri a fejét. Jó ízléssel és érzékkel szemelte ki, mit akar kiadni, de mindig üzletemberként gondolkodott. Az érzelmek ritkán befolyásolták.
- Jó érzékkel választotta ki a kiadványait és az emberekhez is értett. Egészen szélsőséges megítélés alá esett egy időben: sokan csupán a kíméletlen és érzéketlen kapitalista üzletembert látták benne. Mint vállalkozó, természetesen mindig a nyereségben gondolkozott, és különös képessége volt ahhoz, hogy a felszínen maradjon. Igyekeztünk mind a túlzó dicséreteket, mind a rágalmazó véleményeket megvizsgálni és helyére tenni a dolgokat, ebben a forráskutatás segített. Tevékenységéből mindenki tanulhat, aki ma vállalkozik és a kultúra területén működik. Nem szégyellt például különböző kisnyomtatványokat, meghívókat, italcímkéket, brosúrákat, szórólapokat kiadni a könyvek és hírlapok mellett. Mások is megtették ezt, de valahogy nem sikerült belőle nagy tőkét kovácsolni. Jól választotta meg a társait is: előbb Wigand Ottónál tanult, majd Landerer Lajossal, a híres nyomdásszal alapítottak közös vállalkozást.
- Elsősorban az 1848-as szereplésüket róják fel, mert ugyan az ő nyomdájukban nyomtatták ki a 12 pontot és a Szózatot, de tudvalévő, hogy mindkét oldallal gondos kapcsolatot ápoltak.
- Sokat gondolkodtam én is ezen, itt voltak a legnagyobb véleménykülönbségek a megítélésükben, míg egyesek hősnek, mások árulónak kiáltották ki őket. Titkos rendőrségi akták nem maradtak fent, tehát a pontos igazságot sosem fogjuk megtudni, de úgy vélem, mindketten elmentek a tisztesség végső határáig. Valóban jó kapcsolatot ápoltak mindkét oldallal, megfontoltan, ma úgy mondanánk rugalmasan politizáltak.
- Heckenast később például később egy időben jelentetett meg ellenzéki és kormánypárti lapot…
- Meg kell különböztetni a 40-es éveket és az 50-es évektől következő időszakot, majd a kiegyezés időszakát, amikor egyedül vitte tovább a céget, mert Landerer kényszerűen visszavonult, majd elhalálozott. Heckenast az utólagos cenzúrához alkalmazkodva jóval több tudományos és ismeretterjesztő könyvet jelentetett meg, mint szépirodalmit, hiszen abban levesebb volt a kockázat. Persze ennek az is volt az oka, hogy a különböző tudományterületek ekkoriban önállósodtak, megerősödtek a nemzeti tudományok és elindult a tudományos könyvkiadás. Ugyanakkor a nők és a gyerekek bevonásával új olvasóközönség jelent meg, így nemcsak a gyerekkönyvkiadás, és a nőirodalom, hanem az oktatási reformok által a tankönyvkiadás piaca is felvirágozhatott. Ebben a tekintetben még számtalan kutatási irány tárul fel előttünk. Tudjuk, hogy Bezerédy Amália: Flóri könyve című mesekönyve volt az első igazi magyar szerzős gyerekkönyv, ami számtalan kiadásban és újabb változatokban hatalmas sikert aratott.
- Nemcsak magyarul , de németül is sok művet jelentetett meg.
- Felvidéki születésű német polgárként mindig is kétnyelvű ember volt, a korai időszakban több német nyelvű kiadványt jelentetett meg, illetve volt egy német nyelvű írói kör – köztük több, személyes jó baráttal – akiket német nyelvterületen nem preferáltak, ám nála lehetőséget kaptak a megnyilvánulásra.
- Milyen példányszámokban gondokozott egy 19. századi kiadó?
- Ebben az időben 150-250 körüli példányszámokról beszélünk, a kiadó inkább utánnyomott, ha kellett, de nagy kockázatot nem vállalt. A napilapok viszont jóval nagyobb példányszámban jelentek meg, különösen a 40-es évek végétől, amikor a magyar nyelvű olvasás és ezzel együtt a könyvkultúra fejlődésnek indult. A forradalom és szabadságharc idejére kialakult a rendszeres újságolvasók tábora. Körülbelül 1200-as példányszámtól volt rentábilis egy lap megjelentetése.
- Hogyan terjesztették a korabeli sajtót és a könyveket?
- A 19. század első felében a kiadók előfizetőket gyűjtöttek a kiadványok számára. Később Heckenast ebben is újított: létrehozta a Bibliográfiai értesítőt, az első könyvészeti szaklapot, azzal a céllal, hogy ebből tájékozódjanak a vidéki könyvárusok. Ez üzletileg számára nem volt túl sikeres, viszont a század második felében az egész országban Pest központtal vidéken is kiépült a bizományosi terjesztő hálózat, így a legkisebb településre is eljutott a könyv az olvasókhoz.
- Sokat költött új nyomdatechnikai berendezésekre.
- Elsősorban Landerer volt a kiválóan képzett műszaki szakember és vele együtt külföldön tájékozódva Angliából, Németországból, Hollandiából hozatták a nyomdai gépeket, betűkészletet, a színes nyomáshoz szükséges eszközöket. Heckenast, mint későbbi önálló cégtulajdonos is sokat áldozott erre. Komoly, nívós illusztrátori gárda állt mellette, olyan nevekkel, mint Barabás Miklós vagy Johann Nepomuk Geiger.
- Élete vége felé a teljes céget átadta a Franklin Társulatnak.
- Jelentős baráti társasága volt, tele költőkkel és más művészekkel, valamint tudósokkal, ők kapacitálták cége eladására. Mindent elért a szakmában, amit lehetett és öregkorára pihenésre vágyott, illetve nem kívánt részt venni a szabad kapitalizmus versenyében. Így 62 évesen visszavonult Pozsonyba, ahol azért még létrehozott egy kisebb kiadói vállalatot, de vállalkozói örökségét a Franklin Társulat vette át, amely egészen 1948-ig működtette a céget.
Szénási Zsófia
A vállalkozó és a kultúra
Heckenast Gusztáv a legendás könyvkiadó
Szerkesztette: Lipták Dorottya
(Kulturális örökség sorozat)
Kossuth Kiadó, 344 oldal, 3800 Ft
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből:
A vérzés hiánya – Annie Ernaux: Lánytörténet
Tűzön-vízen át – Mark Haddon: A Delfin
„A legaljasabb és a legnemesebb dolgokra egyaránt képesek vagyunk” – Bene Zoltán
A határozottan szív alakú szirom – Interjú Géczi Jánossal
Különleges emlék egy csodálatos nagymamáról – Beszélgetés Finy Petrával