„Itt van a város, vagyunk lakói”

Ígéretes, mi több sikergyanús sorozatot indított útjára a Fekete Sas Kiadó: budapesti kultúrtörténeti séták hosszú sorára invitálja olvasóit abból a jogos feltevésből kiindulva, hogy a vanderful magyar főváros patinás, kiglancolt és/vagy lepusztult (udvariasabb megfogalmazásban: elhanyagoltan ódon) tájai és házai hallgatagon őrzik a csodát, a város és az ország izgalmas, felemelő, vagy szánalmasan kisszerű históriáját, a mindenkori megrögzött városlakóknak a városhoz, röghöz kötöttségét vagy éppenséggel örök bolyongását kerületről kerületre, házról házra. S hogy mindez a néma szépség és kín és küzdelem elmondható, mert korábbi emlékezésekből, már megszületett könyvekből, falakra ünnepélyesen kitett (s időszakonként megrongált, elpusztított) emléktáblákból, szobrokból, valaha friss újságok tengermélyéből összeszedhető, összefoglalható, vagyis a némán emlékező urbánus táj, a kősivatag, az utca, a tér, a ház megszólaltatható.

A cikk teljes terjedelmében idekattintva olvasható