whiteline

 
Ön inkább vásárolja a könyvet, vagy könyvtárból kölcsönzi?

   Vásárolom
   Kölcsönzöm
 
 
Szavazás
Hírdetés
blog
Móra Kiadó webáruháza
kiki
observe2
MTI
Könyvhét folyóirat

Magyarságról, hazaszeretetről

Balettmester és memoáríró
Beszélgetés Gróf Nádasdy Borbálával

Gróf Nádasdy Borbála életrajzi kötetének második része a közelmúltban jelent meg, A szabadság zaga címmel. Az emigrációba kényszerült, fiatal grófnő életét végigkísérő – sajátos humorral és fájdalommal átszőtt - könyv sok mindenről szól: a külföldre szakadt magyarság megpróbáltatásairól és útkereséséről, a többarcú szabadságról, személyes küzdelmekről és örömökről, de mindenekelőtt az igaz magyarságról és hazaszeretetről.

- A szabadság zaga a tavaly megjelent Zagolni zabad c. könyv folytatása: az életregény második része. Mesélne egy kicsit az előzményekről?
- A Zagolni zabad c. kötetben a gyerekkoromat írtam meg, a lepsényi kúriában töltött csodálatos gyermekéveket, majd a későbbi megpróbáltatásokat. Hat éves voltam, mikor befejeződött a háború, és édesapámat, gróf Nádasdy Pál földbirtokost Oroszországba vitték kényszermunkára. Mi, az édesanyámmal és a nővéremmel, a távolléte alatt egy kis bakonyi falucskában, Alsóperepusztán húztuk meg magunkat. Az ’50-es években azonban onnan is kitelepítették a családunkat, Balatonalmádiba. A kötet címe egy számomra kedves történet emlékét idézi a lepsényi időkből. A szüleim – miután reggel végigjárták a gazdaságot – a kertben fogyasztották el a villásreggelijüket, amihez persze kínáltak különféle alkoholokat is. Nagyon szerettem volna megkóstolni, mit isznak a felnőttek, ezért belemártottam az ujjamat az egyik italba, ám édesapám intett: „nem szabad”. Erre én, ártatlan gyerekarccal: „zagolni azért zabad”?

- Az életregény 1957 februárjában folytatódik, az osztrák-magyar határ átlépése után.
- Kalandos, ugyanakkor nehéz évek következtek. Én nem akartam elhagyni Magyarországot, de adott körülmények közt, nem volt más lehetőségem. Akkor persze még nem tudtam, hogy 17 évig nem kapok beutazóvízumot Magyarországra, és hogy a szüleimet 8 év múlva, Párizsban látom viszont. A honvágy már az első napokban rám tört, hihetetlenül vágyakoztam a rommá lőtt Budapest után...

Az interjú teljes terjedelmében idekattintva olvasható

2010-01-09,