A választóvíz kegyetlen anyag
Beszélgetés G. István Lászlóval

G. István László legújabb verseskötetének Választóvíz a címe. A választóvíz más néven salétromsav, ennek segítségével lehet kinyerni az aranyat az ötvözetekből, mivel az arany nem oldódik benne.


– Úgy tudom, a címadó vers volt meg leghamarabb. Ez hívta elő a többit?
– A vers fontos, de nem ez hívta elő a többit. Inkább az összes szöveg beszédhelyzetének közös pontja vált a Választóvízben láthatóvá. Letisztult valami, ami máshol a téma ködösebb gomolygásában mutatta a valódi formáját. A választóvíz kíméletlen anyag – kimarja a védekezések megkövült rétegeit. Így szembesít avval, ami van.

– „Képzeld Ádámot Éva nélkül, de alma ízével a szájában, / ahogy nem érti, miért pont ez az íz / terjed a nyelvén. /…/ Émelygése mélyén titokban forog / álmatlanul egy kerub. Nem készül / őt kiűzni.” – A kötet első versével különös erőtérbe, szokatlan megvilágításba kerül a bűnbeesés. Nem lehet véletlen, hogy ezzel indítod a könyvet.
– Igen, borzasztóan izgat a magára maradt Ádám helyzete. A kiűzetés nélküli tévelygésé – tudás és nő nélkül. Ebben az áldatlan-áldott állapotban az időt sem lehet érzékelni. És a halandóság tompa érzéke is mintha fájdalomcsillapítóval adagolná a halálfélelmet. Rendkívül delejes és esemény nélküli létállapot ez: nem ártatlanság és nem tapasztalat. Itt Blake-nek egy harmadik könyvet kellett volna nyitnia.

– Tizenkét illetve tizenhét vers után következik az igen hangsúlyos harmadik rész a huszonkilenc Nap-monológgal. A kötet szerkezete – megszokhattuk nálad - építmény, legalább katedrális. Mit tudhatunk erről?
– A Választóvíz-ciklus kettéosztása a tagolást segíti. A második fele erősebben társ-centrikus, mint az első. Tisztábban körvonalazódik a tét: a másik megtalálása. Az első tizenkét vers inkább alapvetés: magány-látlelet. A Nap-monológok ugyanezt a témát mitologikus dimenzióban fejtik ki. Az ősi égitest messzesége és az egyes szám első személy távlattalansága kettős fénytörésben távolít-közelít.

– A Nap-monológokban a Nap beszél, közvetlenségével zavarba ejt, felkavar. Szóval a Nap jár és beszél arról, amit lát. Tulajdonképpen a látás és a fény mibenlétéről. Mígnem elérkezünk a „fényűző ürességbe”. A Nap általában megihleti az alkotó embert: gondolhatok itt például Szent Ferenc Naphimnuszára vagy Dankó Pista Most van a nap lemenőben kezdetű nótájára… Nálad hogy jött elő?
– 2008 nyarán, Stuttgartban a Solitude-ösztöndíj három hónapja alatt kezdett ez a Nap megszólalni. Tulajdonképpen archaikusabb istenbeszédek lennének a szövegek, ilyen értelemben persze szentségtörés minden megszólalás. Az élethelyzet és a témák mitológiai általánosítása mindig szentségtörés – a megelőlegzett halálvízió részeként: mintha egy Nappá vált Ozirisz beszélne. De mit mond? – Hogy ne legyen üresen patetikus se, és groteszken blaszfémikus se. Ez izgatott. Körkoporsóban forog az égen, hőjét a halottak vagy a meg nem születettek hője adja.

– Témáid: elalvás, fölébredés, álombeli történetek, test és testetlenség, apró hétköznapi létdarabok, halál. És megpendülnek Rilke, József Attila, mitológiai alakok, a Szentírás. Tetszik, hogy az emelkedettségen, a magas hőfokon kívül van például könnyedség, humor is a verseidben. Fontosnak tartod?
– Elengedhetetlennek. Persze, ma túl sok van belőle: szórakoztatni is illik az olvasót, aki megtette azt a szívességet, hogy belenézett a szövegeidbe. A humor, múlandó létünk cukrozott epéje azonban ahhoz is kell, hogy a túl komolyan vett életfeladataidat feloldja és megeddze. Egyrészt könnyít: szerethetőbbé tesz önmagad és mások előtt, másrészt komplexebbre hangol: a legkeservesebb dolgokat is kimondhatóvá teszi.

– Megkülönböztetett figyelem kíséri az olvasót, ami a figyelem magas fokára emel, még ha nem is mindig értem, miről van szó, az értelem több rétege nyílik meg. Mint a zenében, amikor egy hang felharmonikusai is megszólalnak. Amennyiben helytálló a zenei hasonlat.
– Nálam a szöveg mindig zenei szerkezetben fejlődik. A felharmonikusok megszólalásának a hangszínek képzésében van szerepe. Hangszínek szempontjából ez heterogén kötet: a monotéma megkövetelte a színváltozatok viszonylagos telítettségét. Ütődött becketti monológot épp úgy találsz, mint a népdal egyszerűségének hangjait, szatirikus groteszket vagy mai hangra áthangszerelt Füst Milános borongást.

– Keresetlen és egyben kozmikus élmény végiglépdelni a versekkel a köteten! Úgy érzem, aki a Nap nevében tud írni, és ekkora hatással, az mindenen túl van. Egyszer úgy fogalmaztál, hogy „találod” a verseket. Hogyan is történik ez?
– A vers megírásának módja most sem változott: semmi intenció, ami a szöveg értelmi célzatosságát vagy hatását illeti, de maximális koncentráció arra, ami a nyelven keresztül a tudatalatti irányításával szöveggé akar lenni. A most kilencven éve született Pilinszky vadászt emlegetne. A vadász figyelme ez, akinek fogalma sincs, hogy milyen vadat lőhet. Reménykedik.

Szepesi Dóra

G. István László: Választóvíz
Palatinus Kiadó, 78 oldal, 1800 Ft