Felöltöztetett versek
Gryllusék homéroszi jogokat érvényesítenek Arra szövetkezett idestova negyven éve három fiatalember, Mikó István, Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos, hogy verseket zenésít meg és énekel. Az ötlet, amelyből a Kaláka született, a színésznek készülő Mikó Istvántól származott. A Gryllus-fivérek a műszaki egyetemre jártak, építészdiplomát szereztek, de a zenélés lett a hivatásuk. A mai felállásban Becze Gáborral és Radványi Balázzsal négyesben alkotják a Kalákát. Az irodalomról, leginkább természetesen a líráról a két Gryllusszal beszélgettem. Idősebbikük, Dani kezdte: Az általános iskola vége felé lettem nagy versolvasó, s a felső tagozaton már Tóth Árpádot jelöltem meg kedvencemnek. A jellegzetes csilingelés a verseiben engem nagyon megfogott. Különben is valahogy az volt az érzésem akkoriban, hogy a szomorúság nemesebb érzés, mint a vidámság, ez butaság persze, de én kamasz fejjel így éreztem. Lehet, hogy a szomorúságnak ez a fajta primer megfogalmazása hatott rám. Gimnáziumtól Ad y, József Attila, Kosztolányi is kedvencem lett, Arany János pedig mindvégig az volt. Ma is egyszerre több könyvbe kezdek bele, szeretem a szakrális szövegeket, szívesen olvasok beszélgetéseket, kevésbé regényeket, inkább novellát. Mindig Vili volt a nagy regényolvasó kettőnk közül, valósággal falta gyerekkorában is a könyveket, képes volt hússzor elolvasni ugyanazt a művet. •- Miközben kedvenc tantárgyam volt a matek, a fizika és a kémia - veszi át a szót Vilmos -, nagyon szerettem az irodalmat, jórészt fantasztikus gimnáziumi magyartanáromnak, Kontra Ilus néninek köszönhetően. Rengeteg memoritert adott föl, amelyeket még ma is el tudok mondani, s olyan testközelbe hozta a költészetet, hogy a tanítványai közül csak az nem szerette meg az irodalmat, aki szánt szándékkal ellenállt. Lehet, hogy közvetve neki is köze van ahhoz, hogy egy ötlet nyomán lehorgonyoztunk az irodalom és a zene összefonódásából keletkezett műfaj mellett, ezt játsszuk, terjesztjük, s nagyon szívesen tesszük. Ehhez sok verset kell megismerni. Mostanában én szeretem Áprilyt vagy Pilinszkyt olvasgatni, bár egyiküktől sem zenésítettem meg még költeményt, de lehet, hogy holnap hazamegyek, kinyitom a könyvet, és azt mondom, hogy ez az. József Attila Születésnapomra című versét tizenöt éves koromban tanultam meg kívülről, utána sokszor újraolvastam, meghallgattam több mint százszor más-más előadó tolmácsolásában, mégsem gondoltam soha, hogy ehhez dallamot kellene szerezni. Aztán nyolc évvel ezelőtt egyszercsak belém villant: ezt úgy kellene elénekelni, hogy... •- Nehéz megkülönböztetni gyerek és felnőtt verset - reagál közbevetésemre, miszerint szinte küldetést teljesítenek, amikor a kicsinyek fülébe is belopják a költők dalait. - Tamkó Sirató Károly Tengerecki Pálja eredetileg honvágyvers, Weöres Sándor felnőtteknek írt, igaz, játékosan. Ha figyelmesen elolvassuk, mondjuk az Éc péc kapuléc kezdetűt, rájövünk, hogy témája messze áll az óvódásoktól: "Csimpilimpi, hova mész? Pockot viszek a vásárra, egy peták az ára. Besuttyantam a sátorba, állt feltűrve Bábos Dorka, benn a pocok táncot ropott, bábos Dorka sivalkodott...." De mivel virágnyelven fogalmaz, s a kezdő sorok kiszámolóra emlékeztetnek, elmegy gyerekversnek. Kányádi Sándor véleményét osztom: az asztalos, ha a felnőttnek farag széket, szépen kidolgozza, ha gyereknek készíti, még díszesebbre formálja. •- A mi műfajunkat sokan újszerűnek látták negyven éve, pedig évezredes múltja van - folytatja. - Egyszer Kányádi Sándor mondta rólunk, talán kicsit ironikusan hogy visszahelyezzük a költészetet homéroszi jogaiba. A verseket eredetileg zenélték, éneklésre szánták Balassi vagy más régiek, eleve odabiggyesztették: ilyen és ilyen dallamra. S tudjuk, hogy XX. századiak is, például József Attila, Weöres Sándor, ha nem is jelelölte, így alkotta meg néhány költeményét. A versformák tulajdonképpen dalformák. •- Latinovits Zoltán, akivel élete utolsó két évében többször léptünk fel együtt, hitt benne, hogy a vers is színház, ott a költő a szerep - viszi tovább a gondolatmenetet Dániel. - Ezt persze önmagára értette, de sok igazság van a megállapításában. Úgy érzem, hogy a versek előadásmódjában 1971fordulatot hozott a Kaláka életében, akkor ismertem meg a feleségemet, Kőváry Katalint. Ő színházi rendezőként úgy bogozgatta velünk a versek értelmét, hogy mi jól kibonthassuk a lényegüket és zenei eszközökkel felöltöztethessük őket a közönség számára. •- A vers státusa a könyvnyomtatás elterjedésével változott meg - tér vissza az olvasás témájához. - Egy idő óta a verseket kötetekbe foglalják, sőt az ember leszokott a hangos olvasásról is. Ez megváltoztatta a költészetet. Ha ma valaki verset ír, nem biztos, hogy mocorog benne valamiféle dallam. •- Az én fiatalkoromban - emlékezik vissza - a könyvesboltok kínálatának öt-hat százaléka verseskötet volt, most azt hiszem egy százalék alatt van. Sok költő művei be se kerülnek a kereskedelembe, legfeljebb felolvasóesteken, sajtóban vagy saját kiadásban terjednek. Az énekelt vers viszont kezdi visszakapni a súlyát. Miután az éneket is lehet rögzíteni az utóbbi száz évben, és a digitális technikával a sokszorosítás végtelen lehetőséget kapott, lehet, hogy megint az akusztikus közeg lesz a költészet közvetítője. Amikor elkezdtük a Hangzó Helikon sorozatot, amelyben én zenei kiadóként szerepelek, nagy boldogság volt számomra, hogy egy verseskötetben megbúvó CD, aminek azonos a tartalma a kötetével, nagyon népszerű tud lenni. A sorozat első darabja a Kaláka - Kányádi már hétezer eladott példánynál tart, ami akár verseskötetből, akár CD-ből szép teljesítmény. Cseh Tamás Adyja, Sebő József Attilája ötezer példány körül jár, a mi Kosztolányi-albumunk is túllépte a négyezret. •- Időről időre változtak az irodalom hordozói - foglalja össze feltevését. - Lehet, hogy a könyvnek pár évszázad jut osztályrészül. Én nagyon sajnálnám, mert nekem a kézbe fogható könyv, vers, irodalom nélkülözhetetlennek tűnik. Mátraházi Zsuzsa |
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből:
A vérzés hiánya – Annie Ernaux: Lánytörténet
Tűzön-vízen át – Mark Haddon: A Delfin
„A legaljasabb és a legnemesebb dolgokra egyaránt képesek vagyunk” – Bene Zoltán
A határozottan szív alakú szirom – Interjú Géczi Jánossal
Különleges emlék egy csodálatos nagymamáról – Beszélgetés Finy Petrával